2012. április 15., vasárnap

Ment az úton csöndben, és vissza se nézett, felejteni tudott, lelkem porig égett. Leesett a földre, jéggé dermedt könnyem, tudom, már nem látom, felejtsem el könnyen. Bezártam most szívem, arany a koporsó, akit én szerettem... Ő volt az utolsó.
http://26.media.tumblr.com/tumblr_m2hryhXUUH1rpt2juo1_500.jpg

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal