2012. május 13., vasárnap

http://25.media.tumblr.com/tumblr_m3iw1v8KgA1rrf78so1_500.png
Az, hogy nem lehetünk együtt, nem azt jelenti, hogy nem szeretlek.

Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy... de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla.


Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani, emlékszem, volt egyszer egy barátom.


Ő volt életem nagy szerelme. (...) A barátaim mindig azt mondták, ha egymásra nézünk, szikrázik a levegő. Hagytam elmenni! Hagytam elmenni, mert túl büszke voltam, hogy bevalljam neki az érzéseimet. Bárcsak tudtam volna ezt a te korodban. Milliószor hallottad, hogy túl rövid az élet, de mondok neked valamit, ez megtanított arra, hogy tényleg piszok rövid az élet. Nagy kár elpazarolni.


Ha mindig azt nézed, miért ne légy együtt valakivel, nem is jön össze. De egy adott pillanatban lehet, hogy hagyni kéne, és megélni a szív dolgait.


Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.


A szerelem azt jelenti, hogy boldognak akarjuk tudni a másik felet, még akkor is, ha az illető nem lehet a miénk.


Számunkra nincs értelmes folytatás. De van méltó befejezés.


Ha a közeledben vagyok távol tőled, az minden kínnál gyötrőbb.

Ha próbálnálak, se tudnálak elfelejteni,
Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal