2012. június 3., vasárnap

 Tumblr_m51uobtrhs1rt4829o1_500_large
Ha nem jutunk el az út végéig, még nem jelenti azt, hogy eltévedtünk.


Így utólag úgy gondolom, ami ez idáig velem történt az eltelt évek során, az úgy volt jó, ahogy megesett - mert mindig a végeredmény a fontos, az a mérvadó.


Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja. Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.


Saját korlátod te vagy -
emelkedj felül rajta.


Az igazi jó barát segít szembenézni az igazsággal, és bármi történjék is, mellettünk marad.


Akárhogy is van, minden kapcsolat érték, s ameddig lehet, megőrzendő ebben a rideg és egyre ridegebbé váló világban.


Talán a legszebb tulajdonsága a gyerekkornak, hogy a gyermek a legnagyobb nyomorúságban is megtalálja, ami szép, vagy amit később szerethet.


Ha nem az igazihoz kötődsz, magányosabb leszel, mint ha egyedül lennél.


Ha vállalni tudod magadat olyannak, amilyen vagy, magadra találsz.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal