Néha (...) olyan gyorsan megváltozik az életünk, hogy a szívünk meg az agyunk nem tudja követni a történéseket.
Minden érzelem annyit ér, amennyi áldozatot hajlandóak vagyunk hozni érte.
Ne kapj hisztériás rohamot, ha életed hajója néha megbillen egy markánsabb hullámtörésen. Már százszor megijedtél, hogy elsüllyed, és még mindig a nagy vízen hajózol.
Ne akkor szedjél fel, amikor már padlón vagyok, akkor kapjál el, amikor éppen lefelé zuhanok!
Az embereken nem lehet "segíteni". De el lehet viselni őket. Ehhez sok tapasztalás kell. És emberfeletti türelem. És humor.
Ha nem vagy mellettem, ha nem birtokolhatlak és érezhetlek a közelemben - úgy érzem, elveszítettelek. És mégis, látod, az történt velem, réges-régen, hogy életem legnagyobb szerelme elhagyott. Iszonyúan fájt. Majdnem utánahaltam. Fájt a hiánya, szüntelenül fájt, mint egy gyógyulatlan seb, de azt mondtam magamnak: Ha Ő AZ, akkor visszajön. Ha nem, akkor felejtsd el, nem kár érte!
Ha megtalálod azt a férfit, akihez feleségül akarsz menni, (...) egy dolgot nem szabad elfelejtened: nem abból tudod meg, milyen ember valójában, amit mond, hanem abból, amit tesz.
Mikor bántanak, megtanulsz gyűlölni. Másfelől viszont, mikor te bántasz másokat, haragot érzel, ugyanakkor bűnösnek is tartod magad. Azonban ha megérted ezt a fajta fájdalmat, akkor képes leszel kedves lenni másokhoz. A fájdalom ismerete segít nekünk felnőni, éretté válni. Felnőni pedig azt jelenti, hogy képes vagy mérlegelni a fájdalmat, és egyedül döntést hozni.
Karácsonykor könnyű szeretni, de mi van azzal a sok hétfő reggellel?
Úgy telik el az életünk, hogy időről időre elfelejtjük saját magunkat: eltemetjük azt, akik voltunk. Egy idő után mindannyian kimondhatatlanul belefáradunk abba, amik vagyunk, és amik voltunk.
A mai nőknek ez az egyik legfőbb bajuk: már nem tudják elhinni magukról, hogy elég jók ahhoz, hogy kelljenek különböző taktikák és speciális csomagolás nélkül.
Emlék. Van, amit szándékosan tárolunk, mint például a vonásokat, a szeretett lény mosolyát, mélyreható pillantását, és ezeket a tudatosan tárolt dolgokat bármikor előhívhatjuk, ha szükségünk van rájuk. (...) Viszont a tudatalattink is emlékszik, talán még intenzívebben. Ezeket az emlékeket nem tudjuk az akaratunkkal előcsalogatni, váratlanul csapnak le ránk. Elég egy illat, egy szín, egyetlen szó, és a tudatalattink máris a felszínre hív elfeledettnek vélt jeleneteket, párbeszédeket, vagy akár egy ölelést. Ezek megrendítőbbek, mint bármely tudatosan tárolt pillanat.
A majdnem van a legtávolabb a megvalósítástól. Majdnem boldog vagyok, vagyis totál boldogtalan vagyok.
Talán nem a legelső percben történik, de miután meglátta a férfit, a nő tíz percen belül pontosan tudja, hogy kicsoda, vagy legalábbis mit jelenthet számára, szíve mélyén az is eldőlt, hogy bele fog-e szeretni.
Soha ne hagyd, hogy egy megoldandó probléma fontosabbá váljon annál az embernél, aki szeret.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése