2012. június 20., szerda

 Tumblr_m5vcq5khdu1qbwiabo1_500_large


Nem felelsz érzéseidért, vágyaidért, gondolataidért. Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett. De ha már befészkelik magukat az ereszed alá, fészket raknak, fiókákat költenek ki - az a te beleegyezéseden múlik.


Nem lehet elhatározni, hogy holnaptól gyűlöljük azt, aki szeretünk, vagy szeretni fogunk egy utált személyt. Nem a szándékon múlik, hogy valaki vonzó-e számunkra (...) vagy visszataszító.
Csak konstatálni tudjuk (...) rokonszenvünket vagy ellenszenvünket, de elhatározással nem változtathatunk rajtuk.


Egyszer majd eljön a nap, amikor a szíved konfliktusba kerül a büszkeségeddel. Olyan véres és olyan heves harc lesz, amilyen csak az igaz szerelemért vívott háború lehet.


Ha meglévőknek állítunk be olyan érzéseket, amelyeket nem érzünk, az képmutatás... De pusztán elhatározás dolga, hogy szeretetből megtegyünk valamit, ami a másik javát vagy örömét szolgálja.


Hogyha ahány fej, annyi ész, akkor ahány szív, annyiféle szerelem.
Minden érzelem annyit ér, amennyi áldozatot hajlandóak vagyunk hozni érte.
Félek, hogy nem nagyon foglak szeretni
és félek, hogy te ettől majd talán még jobban,
aztán majd taníthatsz folyton szeretni,
de nem jól, hogy lehessek még hozzád méltatlan.


Az érzelmeket soha nem a véletlenek váltják ki, hanem mélyen a tudatban gyökereznek, és ezt a tudatot gyakorlati tényezők formálják.


Csak addig mulatságos a nő, amíg nem vagy belé szerelmes. Ha beleestél, véged. Undokká válik és körülnéz, nem talál-e valakit, aki durva hozzá. Ez a természete. Szeret csalódni a szerelemben. Ha volt egy boldogtalan viszonya, egész életében emlékezik rá és beszél róla. Ha jó vagy hozzá, elfelejt egy hét alatt.


A gyűlölet térdre kényszerít, a szeretet talpra állít.
Az örökké vidámnak látszó hamis jókedv mögött végtelen, sivár puszta terült el, ahol az érzések nem tudtak gyökeret ereszteni. A percek hangulata sodorta, ahogy szeszélyének kedvezett, nem próbált ellenállni, megszokta, hogy az érzések csak vendégségbe járnak, és mindég megeszik egymás maradékát.
Az a felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait.


Úgy sírj, mint még senki sem tette,
És aztán úgy kacagj rajta, ahogy Hold jő a Napra.
És úgy élj, ahogy lelked suttogja.


Vannak izgalmak, melyekből a kevés is sok, s vannak gyönyörűségek, melyeknek az adja meg az igazi értéküket, hogy csak ritkán és akadályokon keresztül lehet hozzájuk jut.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal