2012. július 13., péntek

 Tumblr_m6pw9zvobq1rx9y6jo1_400_large

A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.



Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem... És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne. Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak, és az ember nem is mehetne vissza. És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni. De hát néha kifulladok egy kicsit, és olyankor szeretném azt mondani, hogy - állj... csak egy pillanatra... csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot... csak addig, míg hozzászokom egy kissé, hogy ott legyek, ahol vagyok.



Általában a "majd holnap" a hét legzsúfoltabb napja.
 
 
 
Néha órák is csak perceknek tűnnek, máskor viszont egyetlen pillanat is örökké tarthat.



Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó feledésbe süllyedni. Mellettünk marad, mintha azt mondaná: még nem végeztél velem.




Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és tovább menni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít.



Azért a helyedben nem várnék túl sokáig. Te tudod a legjobban, hogy az idő értékes ajándék. A várakozás pedig veszélyes is lehet. Néha elmegy a hajó, és akkor már késő bánat.



Az ember életének döntő fázisai: elhiszi, hogy van Mikulás; nem hiszi el, hogy van Mikulás; ő a Mikulás.



A szerelem elűzi az időt. Az idő a szerelmet.



A jövőnek sok neve van:
a gyenge úgy hívja, elérhetetlen,
a gyáva úgy, ismeretlen,
a bátor lehetőségnek nevezi.



A rossz hír, hogy repül az idő. A jó hír, hogy te vagy a pilóta.




Amikor a felnőttek azt mondják, "örökre", azt úgy értik, hogy "hosszú időre".




Sosem aggódom a jövőért. Mindig túl korán eljön.



Engem a jövő érdekel, mert ott fogom eltölteni életem többi részét.



Az álló óra is naponta kétszer a pontos időt mutatja.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal