2012. július 19., csütörtök

 Tumblr_m7egl7sgor1qep56go1_500_large

Köszönöm a szereteted, de ne gondolj rólam többet, mint ami vagyok, szürke, sápadt kis küzdője az életnek, aki talán többet szenvedett, aki talán érzékenyebb, mint az átlagemberek; de aki önző, mint minden ember. Az, hogy szeretlek, talán az is önzés. - Érzem, hogy szeretetre van szükségem, és érzem, hogy ezt a szeretetet csak Te vagy képes nekem megadni.



Csalódást csupán az kelthet, akitől várnak is valamit.



Gyémántot nem lehet csiszolni súrlódás nélkül, az ember sem válik tökéletessé megpróbáltatások nélkül.




A boldogságunk vagy boldogtalanságunk nagyrészt nem a körülményeinken áll vagy bukik, hanem a hozzáállásunkon.



Nem választhatjuk meg a halálunk módját. Az időpontját sem. Csak arról dönthetünk, hogyan élünk. Most.



Hagyj el egy nőt, mindig emlékezni fog rád. Szeresd örökké, észre sem vesz.



Nézz fel az égre! Lélegezz be néhányszor, jó mélyen. Gondolj arra - csak egy pillanatra -, hogy Csodában élsz, és benned is Csoda van!



Ha az élet nem tisztességes, nekem sem kell annak lennem.



Akkor tudhatjuk valakiről, hogy illik hozzánk, ha a dolgok, amelyeket nem kell elmondania, fontosabbak azoknál a dolgoknál, amelyeket el kell.



Akit szeretünk, annak sokkal többet hazudunk, mint annak, akit nem szeretünk. Mert akit nem szeretünk, annak miért is hazudnánk?!



A szerelem nem ér semmit, ha nem vagy hajlandó elkötelezni magad. Nem csak arra kell gondolnod, hogy mit akarsz te, hanem arra is, hogy mit akar ő. És nem csak most, hanem a jövőben is.



A szerelem vagy meg van írva a csillagokban, vagy nincs. És semmit sem lehet tenni - vagy eljön egyszer, vagy nem.



A hosszú távú kapcsolatok - vagyis azok, amelyek számítanak -, arról szólnak, hogy át kell vészelni a hullámhegyeket és a hullámvölgyeket is.



Olykor egy érintés, egy csók, egy ölelés többet mond minden szónál, többet, mint egy józanul kigondolt tanács, vagy terápia, amivel egy pszichológus szolgálhat.



Ez egy bölcs meséje: kétfedelű ládát adott a szultánnak és azt mondta: "Felség, ha hiszed, te vagy a legboldogabb a világon, nyisd ki a jobb oldalit, ha te vagy a legboldogtalanabb a világon, nyisd ki a bal oldalit." Telt-múlt az idő, a birodalom úgy virágzott, mint még soha és akkor a szultán kinyitotta a jobb oldali fedelet. A láda mélyén egy papírt talált írással: "Elmúlik". Múlt az idő, az országot bajok sújtották, a szövetségesei elhagyták, a szultán beteg lett. Akkor eszébe jutott a láda, odament hát, kinyitotta a bal fedelet. A láda mélyén újabb papír volt. Lassan kihajtogatta a papírt, azt olvasta: "Ez is elmúlik".

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal