Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak
kételyekkel.
Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a
csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt
fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem
pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a
mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után
kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld
hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd,
hogy virágot hozzon neked...
Elengedni
valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted,
fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva
búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás.
Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem
is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az
ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt
jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni,
szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd
hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.
A
szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen
átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál
függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt
hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a
szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan
rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá,
és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan
rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.
Lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de arra a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele.
Néhány
sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy
egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban
összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak.
Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét
dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik
társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít
hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De
még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az
egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk
ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e
tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.
Egyre inkább az az érzésem, hogy az
életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A
nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor
valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli
kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk,
hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy
egész esztendő.
Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az
igazi szerelem mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb, mint
szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára,
akkor is megéri szerelmesnek lenni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése