2012. október 9., kedd

 Tumblr_mbfylzyhwn1qjweamo1_500_large

Azt szokták mondani: "Hallgass a szívedre!". De mi van, ha a szíved mindig ugyanazt a baromságot mondja újra és újra? Mi van, ha nem hagyatkozhatunk a szívünkre? Ha nekünk az eszünkre kellene hallgatnunk?



Aminek kezdete van, annak vége is van, ahogy minden vég helyet készít valami új kezdetnek.



Volt ez a memóriajátékom, amikor gyerek voltam... egy csomó kártya fejjel lefelé fordítva, sorba rakva. Mindegyik kártyán volt egy kép. Egyet megfordítasz, megnézed... aztán visszafordítod. Megpróbálsz visszagondolni, hogy merre volt a párja. Néha fogalmad sincs. A kártyák teljesen össze vannak keveredve és véletlenszerűek, de folytatod a felforgatásukat, és minél több kártyát látsz, annál jobban látod a teljes képet.



Nem attól jó ember valaki, meg jó fej, hogy nem esik soha kísértésbe és nem követ el hibákat, hanem, hogy képes legyőzni saját magát és jó döntést hozni.



Mindnyájatokat szeret valaki, de ti elszúrjátok, és miért? Hogy kié a hatalom? Ez nem szerelem. Az az, amikor bízunk annyira a másikban, hogy elmondjuk, mi zavar igazán.



Az élet ajándékát mind magától értetődőnek vesszük, de bárcsak le tudnánk lassítani a dolgokat. Mert mire észbe kapunk, az ajándék elillan.



Valójában búcsúzkodni nehéz. Néha lehetetlen. Nem tudod elfojtani a veszteség érzését soha. Ami keserédessé teszi a dolgokat. Azok az apróságok, amiket magunk mögött hagyunk. Kis emlékeztetők, egy életre szóló emlékek, fényképek, csecsebecsék. Amik ránk emlékeztetnek, ha mi már nem vagyunk többé.



A halál mindent megváltoztat. Biztosan van káros érzelmi kihatása. De tapasztalati része is van. Ki fogja elvégezni a munkád? Ki fog a családoddal törődni? Az egyetlen jó dolog számodra, hogy nem kell aggódj miatta. Az az ember, akit soha sem fogsz ismerni, él majd a házadban, végzi a munkád. Az élet megy tovább... nélküled.




Úgy definiáljuk a becsületet, hogy utána mi becsületesnek érezzük magunkat. Egy sehova sem vezető kör. Mondjuk, ez minden körre igaz.



Az igazság persze az, hogy sose tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk. Azok, akik legközelebb állnak hozzánk, becsaphatnak, és idegenek siethetnek megmentésünkre. Végül a legtöbb ember úgy dönt, hogy csak önmagában bízhat. Így kerülheti el legegyszerűbben azt, hogy megégesse magát.



Vannak halhatatlan szavak. Régen elfelejtett vagy hamuvá égett szavak, amik újjászületésre várnak, mint a főnix, saját hamvaiból.




Azt mondják, a hűség örök kötelék. Talán így van, de van egy kis gond. Hosszú idő, míg a másik bizalmát kiérdemeljük, de elég egy pillanat, hogy elveszítsük azt.



Remény. Az egyetlen dolog, ami erősebb a félelemnél.



Mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor kicsúszik kezünkből a gyeplő, mely eddig a biztonságot jelentette számunkra.



Az élet nagy lehetőségeinek van lejárati ideje.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal