- Honnan tudod, hogy ő nem életed szerelme? Úgy értem, lehet az évek múlásával ő lesz az.
- Nem, ez nem olyasmi, ami idővel fejlődik. Ez olyasmi, ami azonnal megtörténik. És folyik végig rajtad, mint a folyó vize vihar után. Feltölt és kiürít egyszerre. Érzed az egész testeddel... a kezedben, a szívedben, a gyomrodban, a bőrödön. Éreztél már így valaki iránt?
- Igen, azt hiszem.
- Ha gondolkoznod kell ezen, akkor még nem érezted.
- És teljesen biztos vagy benne, hogy egy nap megtalálod?
- Persze. Végül mindenki megtalálja. Csak sose tudhatod, hogy mikor vagy hol.
Vannak dolgok, amiket egy "sajnálom" nem hoz helyre.
Van olyan fájdalom, ami túl mélyre hatol, hogy valaha is meggyógyuljon
olyan egyszerű dolgok által, mint a szavak. Nem számít, bármennyire is
komolyan gondolod őket.
Van olyan nő, akit hiába próbálnak betörni. Szabadon kell engedni, hogy a vadonban találja meg párját.
Ha nincs kitartásod álmodozni, nem lesz erőd harcolni sem.
Miért van az, ha az egyik ember épít egy falat, a másik azonnal tudni akarja, mi van a túlsó oldalán?
Elég
ciki dolog ez a szerelmi bánat téma, mert időnként tök jól van az
ember, aztán hirtelen eszébe jut, és egy pillanat alatt befordul.
Meg
kell változnom, sokkal nagyobb mértékben meg kell nyílnom, nagyobb
mértékben kell rád támaszkodnom, és még közelebb kell kerülnöm hozzád.
Ezeket mind tanulnom kell, mert eddig, egész életemben az ellenkezőjét
tanultam.
Rettenetesen
hiányzol, szerelmem. Amikor elutazol, magaddal viszed az életet, és
ilyenkor valamiféle tartalékelem segítségével élek, ami legjobb esetben
kitart addig, amíg visszajössz, és újra életet lehelsz belém.
A
boldogság az egyetlen képesség, ami számít. És a boldogságot nem
nyerheted el; a boldogság talál meg téged, de csak akkor, ha minden
másnak megadod magad.
Nehéz lenne kikutatni, mily apró, megfoghatatlan dolgok okozzák néha, hogy egyik ember eléri azt, ami a másiknak nem sikerül.
Mindegy,
akármilyen erősnek látszunk is, mindig van valamilyen rejtett
gyengeségünk, és lehet, hogy végül ez lesz a vesztünk. Minden erővel
együtt jár egy gyengeség, és fordítva.
Vagy
egyedül vagyok, és összesűrűsödik körülöttem a bizonytalanság és a
félelem, és a feszültség nem oldódik bennem, vagy barátok közt vagyok,
felpörgetem magam, "társasági" módra viselkedem, és amikor hazajövök,
még feszültebb vagyok, mint mikor elmentem. Ezt persze nem lehet
szenvedésnek nevezni. A kín nem kézzelfogható.
Ha
az életben meglátunk egy lehetőséget, meg kell ragadnunk. Legyen az
reménység, egy esély, hogy bizonyíthassuk, mit érünk. Vagy egy jó
alkalom, hogy megmutassuk egy gyermeknek a helyes utat. De néha, mikor a
sors hívására válaszolunk, fogalmunk sincs, hogy milyen lehetőség vár
ránk.
Jobb egy okos ellenség, mint egy ostoba barát.
Magadhoz
ölelsz, és körbeveszel a gyengédségeddel. (...) És a gyengédséged olyan
hatalmas és olyan természetes, hogy elárvult lelkem és didergő testem
egyetlen porcikája sem lóg ki belőle, egyetlen részecskéje sem fázik,
egyetlen része sem magányos, mert a gyengédséged mindent körülölel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése