Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az
enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az
istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett
várakozásaimat.
Amit irántad érzek, az feltétel nélküli. Nem ítéllek el. Nem veszítem el a türelmemet. Nem büntetlek meg. Csak szeretlek. Ennyi az egész. Világos és egyszerű.
Aki (...) gyűlöl, az nem közömbös. Az még szeret.
Az
életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta. Ha
nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed. Azt várni, hogy a
holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység és
önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő
hónapot és évet - ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni,
soha nem jön el a beteljesülés. AZ "AKKOR" MOST VAN! Hidd el!
Lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában,
Legbelül mindig magány van.
Legbelül mindig magány van.
Mi lehetne emberibb annál, hogy szeretsz és szeretnek?
Önmagunkkal vívni: a legszörnyűbb viadal; önmagunkon győzni: a legnagyobb diadal.
Sohasem az ember a hibás, hanem valami más. Valami más, a pillanat, a múlt, a sors, az átok, valami, amit nem ismerünk.
Mit tagadjam? - siratom és szeretem
Mit tagadjam? - talán ez az igazi
S ez is oktalan, de legszebb szerelem.
Mit tagadjam? - talán ez az igazi
S ez is oktalan, de legszebb szerelem.
Most
elindultam valamerre. Merre? E pillanatban nem törődtem vele. Magamon
éreztem a szemét. Annyi meleg áradt a szeméből... Boldog voltam.
Legyen bár tenger a hibád,
Én soha észre nem veszem.
Te mindörökké szép maradsz,
Miként az első szerelem!
Én soha észre nem veszem.
Te mindörökké szép maradsz,
Miként az első szerelem!
Bízz magadban, ha a tenger lángra kap, merj szeretni, mikor a csillagok visszafelé járnak.
Az ember azt választja, amiben hisz és szembenéz a következményeivel.
Vigyázz:
a boldogság nem öröm! Az örömhöz sok minden kell: siker, szerencse,
pénz, gondtalanság, vágyad, reményed, szerelmed, sóvárgásod
beteljesülése. A boldogsághoz nem kell semmi. Ami van, az is fölösleges.
Nincs benne ragaszkodás, birtoklás, szomjúság. Örökös hiány csak a
boldogtalanságban van, de a boldogságban nem hiányzik semmi és senki. Ez
a te mennyországod állapota.
Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva,
Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra,
Hogy bár rámtapostál, csókolom a képed,
Örvényekbe dobva álmodom a szépet,
Szeretlek, imádlak, te gyönyörű élet?
Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra,
Hogy bár rámtapostál, csókolom a képed,
Örvényekbe dobva álmodom a szépet,
Szeretlek, imádlak, te gyönyörű élet?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése