2012. október 17., szerda

22601_483668958332138_38274271_n_large

Rengeteg út van és rengeteg zsákutca. Rengeteg lehetőség és rengeteg rossz döntés. Megyünk az úton, ami adatott, és néha megesik, hogy az ember lánya egyszerűen eltéved, mert rossz sarkon fordul be. Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna ha... Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni. Mindannyian a saját utunkat járjuk. És mi a cél? Hogy megvalósítsuk önmagunkat.



Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra, hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap. Van úgy, hogy egy nap egyszerűen csak véget ér.



Miért van az, hogy azt látjuk, amit hinni akarunk, és nem hisszük, amit látunk?



A fiatalok már csak ilyenek. Maguk szabják a határokat, és meg sem kérdezik, hogy a testük bírja-e. De a testük mindig bírja.



A feleségem a legrosszabb szakács. Nem hiszem, hogy a fasírtnak világítania kellene a sötétben.



Ha az egész életedet azzal töltöd, hogy a viharra vársz, soha nem fogod élvezni a napsütést.



Ne hagyd, hogy a szíved akadályozzon abban, amit szeretsz.



Egy pillanatot akkor tud erősen megélni az ember, ha minden mást kizár, ha nem hagyja, hogy a körülmények nyugtalanítsák, csak engedi, hogy az élmény teljesen kitöltse.




A hétköznapokat csak azért teremtették, hogy az ember a vasárnap unalmát kiheverje.



Azon tűnődöm, hogy milyen rengeteg időt töltünk el azzal, hogy apró dolgok miatt aggódunk.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal