2012. október 2., kedd

 Tumblr_man92fvqu01rgzi4qo1_500_large

Úgy definiáljuk a becsületet, hogy utána mi becsületesnek érezzük magunkat. Egy sehova sem vezető kör. Mondjuk, ez minden körre igaz.



Az igazság persze az, hogy sose tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk. Azok, akik legközelebb állnak hozzánk, becsaphatnak, és idegenek siethetnek megmentésünkre. Végül a legtöbb ember úgy dönt, hogy csak önmagában bízhat. Így kerülheti el legegyszerűbben azt, hogy megégesse magát.



Vannak halhatatlan szavak. Régen elfelejtett vagy hamuvá égett szavak, amik újjászületésre várnak, mint a főnix, saját hamvaiból.




Azt mondják, a hűség örök kötelék. Talán így van, de van egy kis gond. Hosszú idő, míg a másik bizalmát kiérdemeljük, de elég egy pillanat, hogy elveszítsük azt.



Remény. Az egyetlen dolog, ami erősebb a félelemnél.



Mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor kicsúszik kezünkből a gyeplő, mely eddig a biztonságot jelentette számunkra.



Az élet nagy lehetőségeinek van lejárati ideje.



Ne becsülj le senkit, mert az alattad lévők miatt lehetsz te a csúcson, a kicsik miatt lehetsz te nagy és az ellenséged miatt lehetsz te a hős.



Csak a legjobbak képesek tanulni a múlt hibáiból, a többieket a sors arra kárhoztatja, hogy megismételjék őket.



Azt mondják, egy párkapcsolatban az egyik fél mindig jobban szeret. Istenem, bárcsak ne én lennék az...



A sikerre nincsen recept. Talán csak annyi, hogy mindig fogadjuk el az életet és azt, amit hoz.



A boldogság csak akkor talál meg minket, ha nem szabunk neki feltételeket.



- Honnan tudod, hogy szerelmes vagy?
- Értelme lesz a daloknak.



Az idő olyasvalami, amit senki nem tart tiszteletben manapság. A szerető szívnek ki kell állnia az idő próbáját. Benne lakozik az erő, hogy várakozzon, hiszen nem fél az időtől. Csak szeretni tud, csak arra képes, méghozzá örökké.



Néha magam előtt látom az eljövendő napok sorát, a holnap a legnagyobb és a legtisztább. A továbbiakban egyre kisebbek és kisebbek, és egyre távolabbiak, de egytől egyig engem fenyegetnek. Olyan, mintha azt mondanák: "Óvakodj tőlem! Jövök!" És néha... néha figyelem az év napjait: a születésnapokat, az évfordulókat, jókat és rosszakat egyaránt, és arra gondolok, hogy van egy fontosabb dátum ezeknél. A nap, amikor majd meghalok. Csak fekszem majd. Alattomos és csöndes nap az összes többi között, és rám vár. Ki tudja? Talán a mai nap az.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal