A bizalmat ki kell érdemelni, ez nem megy varázsütésre!
Annyira rendbe szeretném hozni a dolgokat, de minden ösztönöm azt súgja, hogy legyek óvatos. Amiről nem tudsz, az nem fáj.
Kedves
Naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól
vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem
tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "hogy vagy?", igazából nem is kíváncsi a
válaszra.
Ma
meggyőztem magam arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass! Ne
változtass! Csak semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje. De az
okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában csak bujkálok az igazság
elől, az igazság pedig az, hogy félek. Félek, ha egy pillanatra is
engedek a boldogságnak, a világ megint összeomlik körülöttem, és nem
tudom, hogy azt túlélném-e?
Ha elveszítünk valakit, az maradandó. Figyelmeztet, hogy milyen fájdalmak érhetnek.
A
szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a
világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha
újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád
magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem
marad belőled. A szerelem tényleg szívás.
Nagyobbat
nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg
bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy
tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a
fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok
veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is
szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az
megtalál, megragadod, mert szükséged van rá. Szükségem van rá.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése