2012. november 6., kedd

 416e86f215b011e2a94522000a1d012c_7_large


Én egy dolgot megtanultam az évek során: minden ember tekintete árulkodik. Lehet, hogy nyugalmat akarsz, lehet, hogy bosszút forralsz. Lehet, hogy látszólag a világon semmi bajod, de a szemek mindent elárulnak rólad.




Mindaddig, amíg a múltban élsz, nem találod meg a jövődet.




A múltat csak úgy lehet eltemetni magunkban, ha valami sokkal jobbat ölelünk magunkhoz. (...) Mindenkinek van mit megbánnia, és nincs olyan ember, aki ne követett volna el hibát.




Szerettem veled lenni. A világ legegyszerűbb dolgait csinálhattuk: tengericsillagokat lökdöstünk vissza az óceánba, megosztoztunk egy hamburgeren, és beszélgettünk. Már akkor is tudtam, milyen szerencsés vagyok. Mert te voltál az első fiú, aki nem azzal foglalkozott egyfolytában, hogy lenyűgözzön. Elfogadtad magad olyannak, amilyen voltál, de még ennél fontosabb, hogy engem is önmagamért kedveltél. Semmi más nem számított.



Fontos vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés, izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás, valóra váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé, mézescsók, magasság, mélység, távolság, közelség.




Tudod, az úriember az a vadállat, aki valameddig bír várni.




Vannak, akiket a megpróbáltatások elszakítanak egymástól. Mások kapcsolatát, ahogy a miénket is, csak szorosabbá fűzik.




Szánalmas, hogy milyen kétségbeesett kapaszkodással próbálok szeretetet kicsikarni valakitől. Mindegy, hogy kitől. (...) Közben pedig pont az ellenkezőjét csinálom: elriasztok mindenkit, vagy pedig én magam akadályozom meg, hogy bárkivel bármilyen kapcsolatba lépjek.



Rám valahogy minden fordítva hat, és fordítva működöm. Fordítva látom a világot. (...) Mindig más voltam, mint mások. Emiatt mindig rosszul éreztem magam. Nem maga a különbözőség zavart, hanem az, hogy egyedül éreztem magam ezzel.




- Tudod, túlságosan kedvellek ahhoz, hogy együtt járhassunk.
- Ez mégis miféle logika?
- Logikus logika. Egy kapcsolatot úgy lehet a legkönnyebben tönkretenni, ha az ember kapcsolatot akar.




Az élet nem egyszerű. Sosem volt az, és a jövőben sem lesz, ezzel együtt kell élni. (...) Az ember vagy rendezi a problémáit, vagy nem, de utána együtt kell élnie a döntésével.




Az összes hibám ellenére szomorú aztán nem vagyok. Sokszor boldogtalan, ez igaz, ám akik veszik a fáradtságot, hogy bekukkantsanak a zsírrétegek alá, tudják, hogy ott nem csupán egy aranyból való szív dobog. Piszkosul szórakoztató társaság is tudok lenni, feltéve, ha van hozzá hangulatom. De senki sem veszi a fáradtságot, senki sem néz a külcsín rétegei alá.



A sors hajlamos tökéletesen jelentéktelen napokat kiválasztani a jelentős fordulatokhoz.



Az emlékek szeretik megviccelni az embert. Előfordul, hogy a valóságot mutatják, de az is, hogy olyanná válnak, amilyennek mi akarjuk látni őket, és megszépülnek.




Hosszú időbe telik, mire az ember igaz barátjának mondhat valakit, a bizalom pedig csak lépésről lépésre alakul ki.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal