Én egy dolgot megtanultam az évek során: minden ember tekintete árulkodik. Lehet, hogy nyugalmat akarsz, lehet, hogy bosszút forralsz. Lehet, hogy látszólag a világon semmi bajod, de a szemek mindent elárulnak rólad.
Mindaddig, amíg a múltban élsz, nem találod meg a jövődet.
A
múltat csak úgy lehet eltemetni magunkban, ha valami sokkal jobbat
ölelünk magunkhoz. (...) Mindenkinek van mit megbánnia, és nincs olyan
ember, aki ne követett volna el hibát.
Szerettem
veled lenni. A világ legegyszerűbb dolgait csinálhattuk:
tengericsillagokat lökdöstünk vissza az óceánba, megosztoztunk egy
hamburgeren, és beszélgettünk. Már akkor is tudtam, milyen szerencsés
vagyok. Mert te voltál az első fiú, aki nem azzal foglalkozott
egyfolytában, hogy lenyűgözzön. Elfogadtad magad olyannak, amilyen
voltál, de még ennél fontosabb, hogy engem is önmagamért kedveltél.
Semmi más nem számított.
Fontos
vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés, izgalmas
felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás, valóra
váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé, mézescsók,
magasság, mélység, távolság, közelség.
Tudod, az úriember az a vadállat, aki valameddig bír várni.
Vannak, akiket a megpróbáltatások elszakítanak egymástól. Mások kapcsolatát, ahogy a miénket is, csak szorosabbá fűzik.
Szánalmas,
hogy milyen kétségbeesett kapaszkodással próbálok szeretetet kicsikarni
valakitől. Mindegy, hogy kitől. (...) Közben pedig pont az ellenkezőjét
csinálom: elriasztok mindenkit, vagy pedig én magam akadályozom meg,
hogy bárkivel bármilyen kapcsolatba lépjek.
Rám
valahogy minden fordítva hat, és fordítva működöm. Fordítva látom a
világot. (...) Mindig más voltam, mint mások. Emiatt mindig rosszul
éreztem magam. Nem maga a különbözőség zavart, hanem az, hogy egyedül
éreztem magam ezzel.
- Tudod, túlságosan kedvellek ahhoz, hogy együtt járhassunk.
- Ez mégis miféle logika?
- Logikus logika. Egy kapcsolatot úgy lehet a legkönnyebben tönkretenni, ha az ember kapcsolatot akar.
- Ez mégis miféle logika?
- Logikus logika. Egy kapcsolatot úgy lehet a legkönnyebben tönkretenni, ha az ember kapcsolatot akar.
Az
élet nem egyszerű. Sosem volt az, és a jövőben sem lesz, ezzel együtt
kell élni. (...) Az ember vagy rendezi a problémáit, vagy nem, de utána
együtt kell élnie a döntésével.
Az
összes hibám ellenére szomorú aztán nem vagyok. Sokszor boldogtalan, ez
igaz, ám akik veszik a fáradtságot, hogy bekukkantsanak a zsírrétegek
alá, tudják, hogy ott nem csupán egy aranyból való szív dobog. Piszkosul
szórakoztató társaság is tudok lenni, feltéve, ha van hozzá hangulatom.
De senki sem veszi a fáradtságot, senki sem néz a külcsín rétegei alá.
A sors hajlamos tökéletesen jelentéktelen napokat kiválasztani a jelentős fordulatokhoz.
Az
emlékek szeretik megviccelni az embert. Előfordul, hogy a valóságot
mutatják, de az is, hogy olyanná válnak, amilyennek mi akarjuk látni
őket, és megszépülnek.
Hosszú időbe telik, mire az ember igaz barátjának mondhat valakit, a bizalom pedig csak lépésről lépésre alakul ki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése