2012. november 8., csütörtök

 Tumblr_md3qh7hhay1rpy1a9o1_500_large


Ha ez az eddigi legrosszabb nap, akkor biztos lehetsz benne, hogy a holnap már jobb lesz.




Látás, hang, belső remegés. Látás az, amikor látsz valakit. Hang az, amikor hallasz valakit. Belső remegés pedig a perc, amikor egy mozdulat vagy egy arc győzelmet arat minden felett, ami egészen addig fontos volt számodra. Amikor egy tekintet elmerül az arcodban és bevési magát. Csak úgy, mint a hullámok a víz tükrén.




Egyek vagyunk a döntéseinkkel, amiket meghozunk.




A szerelmünk olyan, akár a szél: nem láthatom, de érzem.





Én egy dolgot megtanultam az évek során: minden ember tekintete árulkodik. Lehet, hogy nyugalmat akarsz, lehet, hogy bosszút forralsz. Lehet, hogy látszólag a világon semmi bajod, de a szemek mindent elárulnak rólad.



- Te tudod, milyen ez? Állandóan együtt élni a titokkal, amit el akarsz mondani valakinek, de tudod, hogy nem teheted.
- Figyelj ide, jó? A titok olyan, mint a betegség, ha nem osztjuk meg másokkal, felfal belülről, és nem marad semmi, és úgy érezzük, meghaltunk.






A férfiak árulásra vannak programozva. A kérdés csak az, hogy mikor árulnak el.





Nincs tervem, de ennek a folyónak sincs terve. Biztos nem gondolkozik azon, hogy honnan is jött, vagy hová tart, hanem halad az útján. Lehet, hogy mi is tanulhatnánk valamit a folyótól.




- Tudod, túlságosan kedvellek ahhoz, hogy együtt járhassunk.
- Ez mégis miféle logika?
- Logikus logika. Egy kapcsolatot úgy lehet a legkönnyebben tönkretenni, ha az ember kapcsolatot akar.




Az életem tisztelete, a szabadságvágy, a hit makacs szeretete mind azt jelenti, hogy túllátok a kétségeimen. Nem azért mondok le az életről, mert nincs más adum, hanem mert így helyes.




Az egyik dolog okozza a következőt. Az embernek van gyengéje, tökéletlen. A tökéletlenség bűnhöz vezet. A bűn pedig szégyenhez. A szégyent büszkeséggel és hiúsággal egyenlíti ki. És amikor a büszkeség elbukik, a kétségbeesés uralkodik el, és ez pusztításhoz vezet, ami a végzetévé válik.




Tudod, mi a pokol? Nem tűz és ördögök... nem az, amit gyerekkorunkban tanultunk! Mi magunk építjük a magunk poklát... még életünkben... ahányszor fájdalmat okozunk... ahányszor szenvedést okozunk!



Mindaddig, amíg a múltban élsz, nem találod meg a jövődet.



Csak akkor győzhetsz, ha félsz, hogy veszthetsz.



Én mindig éreztem ezt a nyomást magamon, hogy a nőiesség független és erős ikonja legyek, és nehogy úgy nézzek ki, mint hogyha az egész életem csupán valami srác körül forogna. De szeretni valakit, és az, hogy szeressenek, nekem nagyon sokat jelent. Mindig viccet csinálok belőle, meg hasonlók, de nem lehet, hogy mindent, amit teszünk életünkben, azért tesszük, hogy kicsit jobban szeressenek?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal