DIY / DO IT YOURSELF / AUTUMN / ŐSZI WHATCANIDO / HALLOWEEN

Az életnek két útja van. A természet útja és a kegyelem útja. Nekünk kell eldöntenünk melyiket követjük. A kegyelem nem a maga kedvét keresi. Elfogadja, ha megalázzák, ha elfelejtik, ha megvetik. Állja a sértéseket és a támadásokat. A természet csak a saját hasznát lesi, azt, mit nyerhet el a másiktól és hogyan uralkodhat rajta, nem törődve senkivel. Akkor is talál panaszkodni valót, ha a világ szinte sugárzik körülötte és mindent eláraszt a szeretet. Megtanultam, hogy az, aki a kegyelmet keresi, nem érhet rossz véget.

Néha csak feladnám és tovább sétálnék, választanék egy másik életet, egy egyszerűbbet, kevesebb meglepetéssel és kihívással, aztán meg belegondolok, hogy az a vesztesek játszmája, aztán meg pofozom magam, hogy miért vesztesezem le azt, aki ácsorog, hisz én is azt teszem. Aztán meg ismét jár az agyam, és beugrik, hogy de nem is, mert haladok ám előre, fogják a kezemet, csak minden úgy összefolyik. Olyan nagyon. Nem is értem. Mindenesetre nyugtat, hogy a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket.

Mindegy hányszor mentem meg a világot, a világ nyakig van a bajban már aznap délután. Nem maradhatna egy kicsit néha megmentve?

Elégedettség és boldogság az én életemben legfeljebb percekre létezik, és akkor is csak illúzió. Mindig van valami rejtett hiba, mely csak arra vár, hogy előbukkanhasson és mindent elrontson.

Mindannyian csináltunk már komplett idiótát magunkból életünk során legalább egyszer. (...) Levontuk a következtetéseket, tanultunk belőle, és továbbléptünk. Ha nem e szerint a forgatókönyv szerint történt, az már a te bajod. Ne várd, hogy vigasztaljalak, hogy majd jobb lesz. Mert nem lesz. Addig mindenesetre biztosan nem fog változni az életed, amíg nem változtatsz valamin.

Ha egy pasi csak szurkál a rózsával, ahelyett, hogy azt óvatosan a kezedbe adná, lépj. A rózsa nem játék. Nem arra találták ki, hogy bántsanak vele. Ha egy kapcsolatban kényelmetlenül érzed magad, köszönj el. Köszönd meg neki, amit adott, mert biztosan tanultál tőle is valamit, de ne maradj tovább. Nincs értelme. Minden kapcsolatnak addig van értelme, amíg jól érzed magad benne, és amíg tanulsz belőle. Ha már nem jó benne, mert pl. nem becsülnek meg, akkor minek maradnál?

Furcsa, leginkább jellegtelen állapot a szabadság. Semmi köze a közönyhöz, mert az óhatatlanul cinikus, meg semmi köze ahhoz, amikor minden mindegy, mert a mögött azért mégis ott lapul a szégyen vagy a remény. Ha már minden mindegy, az még igen emberi. Úgy is mondhatnám: a szabadság nem embernek való állapot.

Öröm, hogy ma is láttalak,
hogy szavad szómra válaszolt,
és képzeletben két kezed
rajongva engem átkarolt.

Szemed fényébe költözöm,
arcomat hozzád emelem.
Szakadjon lázas szívünkre
gyógyító, csókos szerelem.

El akarlak érni
túl a csillagokon
túl mindenen
mert nagyon szeretlek
Téged
túl minden emberi mértéken
túl Istenen
túl a végtelenen
túl a szerelmen
szeretlek
Téged.

Ahogy az arcodat sem takargathatod egy életen át, úgy a Nap sugarai elől sem menekülhetsz: ugyanis a szerelem eljön egy napon, hogy lerántson rólad mindenféle álcát és "fátylat".

Az teljesen rendben van, hogy legyenek céljaink, és csak előre, de szórakozás és barátok nélkül meghal a lelked. Ha pedig nincs lelked, akkor sikerek sincsenek. Ha nincs lelked, nem élsz.

Párkapcsolatban élő lányok ezrei rettegnek nap mint nap a szakítástól. (...) Aztán eljön a nagy nap. Megkapják a kulcsot, és végre lakó nélkül marad a szívük. Persze a kapcsolatfüggők gyorsan túladnak rajta... Akik pedig nem, azok megtartják maguknak. Jó erősen a markukba zárják, és meggondolják, hogy legközelebb kinek adják oda. Mérlegelnek, mielőtt újra megkockáztatnák azt, hogy rossz kezekbe kerüljön a kulcs. Olyan kezébe, aki nem becsüli azt eléggé.

Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él
épp most,
és akin múlik,
hogy mi lesz a világból?

Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém
és akiről ők nem is tudnak.

Többé nem félek attól, hogy felfedjem gyengéimet vagy másokéit. Végül is arra a meggyőződésre jutottam, hogy az igazságban nincs semmi szégyellnivaló, csak szabadság van.