2012. december 9., vasárnap

Tumblr_mern0mv2tq1ravysoo1_500_large

Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni, mintha az, hogy előre ismerjük, elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbelsőbb félelmeink otthona és a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik, a jövő mindig más, mint ahogy elterveztük.



Minden, ami eddig szabad volt, ma már korlát,
minél inkább felejtenék, annál többet gondolok rád.



Ha különösen mély szerelmi tapasztalatokat szereztünk egy ember révén, hálásak lehetünk érte, de nem kell belekapaszkodnunk ebbe az emberbe. Mert bár ezeket a tapasztalatokat ez a személy váltotta ki, más emberekkel is átélhetjük őket, mert az ilyen tapasztalatok lehetőségét nyilvánvalóan magunkban hordjuk, máskülönben nem éltük volna át ezeket a dolgokat.




Sosem bánhatsz meg semmit az életedben. Meg kell hoznod a döntést, és együtt kell élned vele. Függetlenül attól, helyes-e vagy helytelen, egyszerűen csak ki kell belőle hoznod a legtöbbet. Előrántod a fegyvered, és reméled, hogy változtathatsz, vagy pozitív irányba terelheted a dolgokat.



Néha a fény annyira elkápráztat, hogy nem látunk mást. Máskor sötét felhők takarnak be minket, és úgy tűnik, az ég sosem tisztul ki. De ha megcsillan egy napsugár a szakadó esőben, létrehozhat egy keserédes szivárványt. Jól vigyázz! Pont, mikor azt hinnéd, hogy már a naplemente felé vetted az irányt, beléd csaphat a villám!




Jobb, ha nem feledkezünk meg a múltról, hanem okulunk belőle, különben a történelem könnyen megismételheti önmagát.




Az életben semmi sem történik véletlenül. Sem emberek, sem pedig események nem bukkannak fel ok nélkül az életünkben. Kapcsolataink alakulásának és fejlődésének semmi köze a szerencséhez. Minden azért történik, mert erő hat rá. Ez az erő mindenkit összeköt. Ez dönti el, megtaláljuk-e magunkat vagy sem. Ez határozza meg, mit érzünk, és hogyan viselkedünk. Ha megértjük ezt az erőt, és tudatosan alkalmazzuk, pontosan azokat az embereket és eseményeket vonzzuk be az életünkbe, akikre és amelyekre mindig is vágytunk.




Amit nem lát a szemed, ne tanúsítsa a szád.




Legyél kedves mindenkihez - sosem tudhatod, miféle keresztet kell viselniük, és milyen édesen cseng fülükben egy kedves szó.



Szerelem, mi is az a szerelem? Szerintem a szerelmet nem lehet szavakkal kifejezni. Szerelem az, hogy megérted a másikat, szereted őt, és jóban-rosszban együtt vagy vele. Ebbe beletartozik a testi szerelem is, megosztozol valakivel, adsz neki és kapsz tőle, akár házasok vagytok, akár nem, akár lesz gyereketek, akár nem. Hogy a tisztességed megőrzöd-e vagy sem, egyáltalán nem számít, ha tudod, hogy valaki a halálodig melletted áll, valaki, aki téged megért, és akin senkivel sem kell megosztoznod!




Ahogy egy élő sebünkbe sem engedünk bárkit belenyúlni - csakis azt, aki gyógyítani tud -, lelkünk sebeit is csak annak szabad föltárni, akinek a tartós (tehát maradandó) szeretete bizonyossá vált előttünk.




Én én vagyok. Te pedig te vagy. Bár nem mindig vagyunk egy véleményen, de szeretjük és tiszteljük egymást.



Vissza lehet álmodni mindent, de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet.



Az életünk nem csupán a miénk, kötődünk másokhoz, a múltban és a jelenben, és minden egyes bűntettel vagy kedves gesztussal jövőnk keletkezéséhez járulunk hozzá.



A jó barátok ismérve az, hogy ők élvezik, ha nekünk valami szar.

Címkék: , ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal