2012. december 5., szerda

 Tumblr_md2kliz99x1rzwizmo1_400_large

Legyél kedves mindenkihez - sosem tudhatod, miféle keresztet kell viselniük, és milyen édesen cseng fülükben egy kedves szó.




Sem a halál, sem a gazdája, az Isten nem vesz komolyan bennünket. Erre egy válaszunk lehet, emberhez méltó. Ha mi sem vesszük komolyan őket.




Félelem, hit, szerelem. Jelenségek, amelyek meghatározzák sorsunk alakulását, erők, amelyek jóval a születésünk előtt hatni kezdenek és az elmúlásunk után sem szűnnek meg.




Az életünk nem csupán a miénk, kötődünk másokhoz, a múltban és a jelenben, és minden egyes bűntettel vagy kedves gesztussal jövőnk keletkezéséhez járulunk hozzá.




A pletyka művészet: az ember ugyan semmit nem mond, mégsem marad semmi titokban.



Amit nem lát a szemed, ne tanúsítsa a szád.




Mutass valakit, aki sohasem pletykál, és mutatok valakit, akit hidegen hagynak az emberek.




A pletyka eszköz a költőnek, szakzsargon a tudósnak és vigasz a háziasszonynak, a nagy szellemnek, az iparmágnásnak és az értelmiséginek. A bölcsődében kezdődik, és a beszéddel együtt múlik el.




A nagy ember elméletekről társalog, az átlagember dolgokról, a kisember pedig a borról.




Ó, hogy sóvárog érte
Kezem, hogy bélyegét a képedre tegye!




A legfőbb cél, hogy ne legyen cél. Így kerülnek az ember cselekedetei összhangba a természettel.




Az írás feltalálása éppen feledést fog oltani azok lelkébe, akik megtanulják, mert nem gyakorolják emlékező tehetségüket - az írásban bizakodva ugyanis kívülről, idegen jelek segítségével, nem pedig belülről, a maguk erejéből fognak visszaemlékezni... A tudásnak is csak a látszatát, nem pedig valóságát nyújtod tanítványaidnak, mert sok mindenről hallva igazi tanítás nélkül azt hiszik majd, hogy sokat tudnak, pedig a valóságban általában tudatlanok és nehéz felfogásúak, hiszen bölcsek helyett látszólagos bölcsek lettek.




A nagy civilizációs ugrások olyan folyamatok, melyek majdhogynem romba döntik azokat a társadalmakat, melyekben bekövetkeznek.




A humor mint kommunikációs rendszer, mint környezetünk szondája - amely megmutatja, hogy mi is folyik éppen - a lehető legvonzóbb eszköz környezetünk ellen. Nincs elmélete, viszont azonnali élményt nyújt, és sokszor a legjobb módszer a nézőpontváltáshoz.




Vajh` honnan e misztikus és csudás,
Szemhez szóló, beszédfestő tudás?
Elég húzni pár varázsvonalat,
Máris testet ölt a gondolat?

Címkék: ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal