Mindig van olyan, aki marad, és olyan is, aki elmegy. Ez másokkal is így van. Ha senki sem tenne semmit, csak azért, mert fél az elválástól, mi lenne? (...) Embernek lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk ezzel a bánattal együtt élni. Ez a szeretet, és az emlékek és az emlékezés. Ha csak ezek egyike is megvan, az erőt adhat ahhoz, hogy tovább élj. Ha ezek közül egy sincs, akkor nem leszel képes tovább élni.
A magyar pénzt "keres", a német pénzt "érdemel" (Geld
verdienen), a francia pénzt "nyer" (gagner d`argent), az amerikai pénzt
"csinál" (to make money). Tökéletesen jellemző kifejezések. A szegény
magyart mintha látná az ember, hogyan keresi a pénzt, melyik bokorban
találhatná meg; a jámbor németet, ahogy izzad, dolgozik kézzel-lábbal,
míg megérdemli azt a pénzdarabot; a könnyűvérű franciát, ahogy kockáztat
és nyer, ha akad egy másikra, aki veszít; míg a nehézvérű jenki ül
egyhelyben, s a körmét faragva csinálja a pénzt.
Az
ön nemzete egy nagy küzdelmen megy most keresztül; a szellem küzdelme
az. Mindenki törekszik az előrehaladt nagy nemzeteket utolérni: a tudós,
a költő, az állambölcs, a nemzetgazdász, az iparos, a népnevelő; a
férfi, a nő, az ifjú, az agg, a főúr, a közpolgár. Ha úgy tudnák
mindannyian, mennyire egy cél után törekszenek, csodákat mívelhetnének;
de el vannak egymástól szakítva, s külön magára fárad, és kifárad
sikertelenül mindenik.
A sorsuk ellen vétők többszörösen fizetnek a türelmetlenségükért.
A viharnak is fáj a csend, azért dörög.
A puszta akaratnak szegény a békéje, és még szegényebb a boldogsága.
Talán
hónapokig kibírtuk volna, hogy ne legyen közöttünk perpatvar, de az
örökös bizalmatlansága felborított minden békesség utáni vágyat. (...)
Lassanként elzártunk minden kivezető utat, amin menekülni lehetett
volna, aztán belenyugodtunk, hogy nincs kiút.
Az egyik ember a harangszóról ismeri fel a delet, a másik arról, hogy éhes.
Jajgatunk,
sírunk, mutogatjuk a sebeinket, százszor elátkozzuk a sorsunkat, hogy
cigánynak születtünk, de titokban itt dédelgetjük a sejtjeinkben, és
bármennyire üdvösebbnek tartjuk ama világot, ezen nem akarunk túladni.
Sokszor a legnagyobb kilátástalanságok is jóra fordulnak, csak meg kell várni az időt, amíg a dolgok maguktól rendeződnek.
Csak elhallgat a dal,
De nem szűnik meg.
Ma messzi utazom,
Végleg búcsút intek.
Már nem kelt fel a zaj,
A könnyeid sem.
A föld a takaróm
És az ágyam itt lenn.
A könnyeid sem.
A föld a takaróm
És az ágyam itt lenn.
Mindig
mondják, hogy nem kell a halálra gondolni, de hát nem lehet nem
gondolni rá, itt vagy, jössz-mész, eszel-iszol, és aztán egyszer csak
nem vagy.
Ha nem figyelek oda, úgy fogok megöregedni, hogy elfelejtek felnőni előtte.
Én
úgy gondolom, hogy a nő attól lesz nő, ha az élete különböző területeit
illetően büszke magára, mert mindent megtett, amit tudott és érzett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése