2013. január 9., szerda

 Tumblr_mduwlcvx3p1rkfibjo1_500_large

A haza végzet, nem pedig trükk és mutatványszám.
S a hazafiasság a legszemérmesebb magatartás, olyasféle kötés és parancs, melynek mutogatásával nem szabad tapsokat aratni. De hányan és milyen lehetetlen alkalmak ürügyén élnek ebből a trükkösített, fröccsös hazafiasságból - élnek és éltek, mert ez a legbiztosabb mutatványszám mindenféle pódiumon.




Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek nevetni!




Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!





A puritán ösztön és a szükség vezet,
Szanaszét mardosom a tetemeket.
És szíveket szórok a lábak elé,
Hogy mutasson utat a vaknak hazafelé.






Mondd csak, miért nem tanítják a a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolákban? Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is, legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza, vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson. Nem gondolok én semmiféle frivol tantárgyra... Arra gondolok, hogy értelmes emberek, költők, orvosok, idejében beszéljenek az emberekhez az örömről, a férfiak és nők együttélésének emberi lehetőségeiről... Tehát nem a "nemi életről", hanem az örömről, a türelemről, a szerénységről, a kielégülésről...





Egy nő ragyogjon, és rögtön gyönyörű lesz, akárhogy is nézzen ki. Ennyi lenne. Remegjen meg a világ, ha megjelenik, és meg is fog, mert azt, aki ragyog, észreveszik. Nem tudnak elmenni mellette, nem is lehet, ugyanis sugárzik. Na ebből van kevés. Hiszen mennyivel egyszerűbb széthisztizni a perceket, hogy de neked mennyire rosszul áll az életed, és egyébként is milyen szerencsétlen vagy. Nos igen, az vagy, de ezen csak te tudsz változtatni, semmi más. Gondold meg, hogy minek adsz energiát. Ne etesd a gyengítő szörnyeket, inkább hagyd magad mögött őket, mintha nem is léteznének. Hiszen nem is léteznek. Csak az van, amire te figyelsz, az meg olyan lehet, amilyenné formálod vagy címkézed, ugyanis minden a te kezedben van.





Egyesek attól tartanak, hogy az idegenek rabszolgasorba hajtanak bennünket, ez azonban őrültség. Egy a csillagközi űrutazás megvalósításához kellően fejlett technológiát birtokló közösség aligha küszködik munkaerőhiánnyal.





Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.




Nevessek a világ
Játékai felett,
De ez a nevetés
Legyen egy ölelés,
Amellyel mindenkit
Magamhoz ölelek.





Hadd mosolyogjak én
Azon is, ami fáj
Azon is, ami e
Világban vaksötét.





Az Asszonyság azt mondta, hogy már nagy vagyok, aludjak csak a sötétben. (...) De én olyan picinek érzem magam... az éjszaka pedig olyan nagy és félelmetes!






Az értelem szétszedi a dolgokat. A szív összerakja. Vannak olyan kérdések, melyekre az információnak és az intelligenciának nincsenek válaszai.





A házasság mindenkinek nagy emberi vizsga, egymás szokásait tiszteletben kell tartani, elnézőnek kell lenni a másikhoz, már csak azért is, hogy az is elnéző legyen mihozzánk. Senki nincs hiba nélkül.






Lehet száz szeretőd, de feleséged csak egy, aki tanúja és részese minden sikerednek és kudarcodnak, aki megismeri hangod rezdülésében, hangod színében, szótlanságodban és beszédedben, ha valami bánat vagy öröm ért. Aki ismeri vágyaidat és elfáradásaidat. Aki már rég nem a másik ember, és akinek te rég nem vagy másik ember, akinek a sorsa a tiéd, miként a te sorsod az övé.





Meg akartam fogni a kezét, de tudtam, hogy mindkettőnknek túl friss még a seb, és hogy egy ilyen mozdulat egyszerre volna túl kevés, és nagyon sok.

Címkék: ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal