DIY / DO IT YOURSELF / AUTUMN / ŐSZI WHATCANIDO / HALLOWEEN

 

Ha szereted magad, meglepődve tapasztalod, hogy a többiek is szeretnek. Senki sem szereti azt, aki még önmagát sem képes szeretni. Ha te magad képtelen vagy szeretni magadat, ugyan kitől várhatnád el, hogy megpróbálkozzon ezzel? És aki nem szereti magát, az nem maradhat semleges sem. Ne feledd, az életben nem létezik semlegesség! Ha valaki nem szereti magát, az biztosan gyűlöli magát - az élet nem ismeri a semlegességet. Az életben mindig választani kell. Ha nem szeretsz, akkor nem maradhatsz egyszerűen ebben a szeretet nélküli állapotban. Nem. Akkor gyűlölnöd kell! Aki pedig gyűlöli magát, az rombolni fog. Önpusztító lesz. Aki gyűlöli magát, az mindenki mást is gyűlölni fog - dühös lesz és erőszakos, szüntelen haragban mindenkivel. Aki gyűlöli magát, hogyan is remélhetné, hogy a többiek szeressék?

Szeretni csak úgy lehet, ha teljesen feladod magad, ha elveszíted mindened, amit valaha is a sajátodnak hittél, amit magadról gondoltál, vagy gondoltak rólad mások. Ha feladsz mindent, amit elértél. Ha kész vagy mindent odadobni, de mégis ragaszkodni mindenhez, mindenáron, míg végre valóban önmagaddá válsz és először meglátod az igazi arcodat a másik szemében.

Ne várj a nevetéssel, amíg boldog leszel, mert meghallhatsz anélkül, hogy valaha is nevettél volna.

Borzas hajam ujjaid után vágyik,
nem a rendért, simogatásért nyöszörög.

Rejtőzni mély réteknek mélyén,
tenyészőn, mint a bölcs füvek.
Letűnt korokból visszafénylő
borostyán csöndje. - Kövület.

Aki harc közben sopánkodni kezd, elveszíti a csatát. Ha valaki érzeleg, és a viadal közben a múlton mereng: egyetlen horogütéssel leteríti az idő.

A faragatlan fa, épp úgy mint a faragatlan ember, hűen tükrözi az anyag eredeti természetét.

Bánni fogod. Tuti, hogy bánni fogod, ha nem élsz. Nem most, nem is holnap, majd évek múlva. A mostot, hogy bénáztál. Fájni fog, hogy nem tetted meg, a fejedet fogod a falba verni, mert egyébként is miért voltál gyáva, meg hasonlók. Pedig csak merni kellene. Odafigyelni arra, amit érzel, és azt csinálni. Nem kifogásokat keresni, nem hisztizni, hanem húzni előre, és igenis felvenni a kesztyűt, ha az Élet a lábad elé dobja. Mondj igent, mosolyogj, szeress, bátran, kérdés nélkül, és semmit se vegyél túl komolyan. Merni neked kell. A te életed.

Minden emlékezet egyedi, reprodukálhatatlan - az adott személlyel együtt meghal. Amit kollektív emlékezetnek neveznek, az nem emlékezés, hanem megállapodás: úgy döntünk, hogy ez meg ez fontos, e szerint a leírás szerint történt meg a dolog, a képek pedig elménkbe rögzítik a leírást.

Nem az utadba kerülő hegy fog megállítani, hanem a cipődbe kerülő homok.

A lehetséges határait csak egyféleképpen lehet felderíteni: ha kissé átlépjük azokat, és egy kicsit kalandozunk a lehetetlenek világában.

Ahogy öregszik az ember, apránként elveszít dolgokat. Ilyen az élet. De erre csak tapasztalattal jön rá az ember.

Amíg itt vagyunk, itt van az életünk is. Így mikor szeretettel és figyelemmel árasztjuk el férjeket, feleségeket, szülőket, gyermekeket, és örökös barátainkat, akik körülöttünk vannak, ugyanezt kell tennünk, ugyanilyen mértékben a saját életünkkel is, hiszen a miénk. Az életünk mi magunk vagyunk.

Csak úgy léphetek tovább, ha elmondom az igazat, mert minden összefügg mindennel. Minden kicsi igazság egy nagy hazugsághoz kapcsolódik - és ha ezek közül csak egyet el akarok mondani, az egészet el kell mondanom.

Olyan érzés volt, mint a régi szép időkben, de közénk állt és elválasztott minket egy nagy kupac, a kimondatlan minden, amit magunk közé, a szőnyeg alá söpörtünk, s olyan magasra tornyosult, hogy már szinte az arcát nem láttam tőle.