2013. január 13., vasárnap

 Tumblr_mgk4v5qfj21rlcyfao1_500_large

Meg akartam fogni a kezét, de tudtam, hogy mindkettőnknek túl friss még a seb, és hogy egy ilyen mozdulat egyszerre volna túl kevés és nagyon sok.




Egy nő ragyogjon, és rögtön gyönyörű lesz, akárhogy is nézzen ki. Ennyi lenne. Remegjen meg a világ, ha megjelenik, és meg is fog, mert azt, aki ragyog, észreveszik. Nem tudnak elmenni mellette, nem is lehet, ugyanis sugárzik. Na ebből van kevés. Hiszen mennyivel egyszerűbb széthisztizni a perceket, hogy de neked mennyire rosszul áll az életed, és egyébként is milyen szerencsétlen vagy. Nos igen, az vagy, de ezen csak te tudsz változtatni, semmi más. Gondold meg, hogy minek adsz energiát. Ne etesd a gyengítő szörnyeket, inkább hagyd magad mögött őket, mintha nem is léteznének. Hiszen nem is léteznek. Csak az van, amire te figyelsz, az meg olyan lehet, amilyenné formálod vagy címkézed, ugyanis minden a te kezedben van.




Van az a pasi, aki kinyit, felnyit, megnyit, elvarázsol, boldoggá tesz. Megért, szeret, veled van, támogat, és nem adja fel. Lehet, hogy nehéz lesz, de végigcsinálja, mert tudja, hogy semmit sem adnak könnyen. Higgy benne, és megkapod. Akard, várd, és jönni fog. De ha jön, ne sétálj el mellette. Vedd észre, és vigyázz rá. Szeresd, de ne fojtsd meg a szereteteddel. Adj meg neki mindent, törődj vele, de hagyd meg a szabadságát. Élvezd, hogy van, hogy segít, hogy támogat, de ne vedd magától értetődőnek, hogy ott van. Becsüld meg.




Nem akarok mást, csak hogy ne unjam meg. Nem akarok mást, csak hogy elég izgalmas legyen. Izgalmas annyira, hogy lekössön, hogy rá figyeljek, hogy ne érdekeljen más. Törődjön annyira, hogy ne taszítson, de megtartson. Szeressen úgy, mint senki más, de csak annyira, amivel nem fojt meg. Talán van ilyen, talán nincs. Lehet, hogy még meg sem jött. Fene tudja. Úton van.




Valamiért mindig képesek vagyunk elhinni, hogy ez más lesz. Megint, újra meg újra... Hogy ő most jó lesz, nem fog mindent összekuszálni, megbántani, összetörni. (...) Aztán megint csalódunk, és már nem is értjük, hogy miért hiszünk újra. Hogy honnan az istenből van erőnk ahhoz, hogy újra fel tudjunk állni, leporoljuk magunkat, felhúzzuk a cipellőnket, és tovább tipegjünk. Kezdetben megtörten, csalódottan, hitetlenül. Ám idővel valami mégis történik. Megtörik a jég, jön egy mosoly, meg még egy, aztán úgy a harmadiknál már nem tudod figyelmen kívül hagyni. Van, ami nagyobb, mint te. Hatással van rád, és nem tudsz ellene mit tenni. Akaratlanul is magad mögé hajítod a lakatot, kinyitod a szíved, mit sem törődve azzal, hogy mit kockáztatsz, hogy talán ez is egy a többi közül.




Megöleltük egymást. (...) Nem sok igazán jó barátom van, ezért az a néhány nagyon fontos számomra. Sok száz ember közül választottam ki őket, és éreztetni is akarom velük a szeretetemet.




Ne szomorkodj, ha egy nap nem jövök, mert mindig ott leszek veled. (...) Szemünkkel mindketten mást látunk, de szívünkben ugyanaz az érzés.





Egy nő csak annyira ragyoghat, amennyire a férfi engedi. Viszont egy dolgot sosem szabad elfelejteni: aki ragyog, azt észreveszik, és épp ezért megy ez ritkán hosszú távon. Kezdetben mindig érdekes az, ami tündököl, ám később fenyegetővé válhat a tény, hogy mi van akkor, ha ezt más is észreveszi.




Játszd velem a legszebb társasjátékot. Játssz velem boldogságot. Mert egyedül nem tudok. Mert nélküled nem tudok. Mert nem lehet. Mert a boldogjátékhoz két ember kell. A játékszabály egyszerű. Csak adni kell. A szívünket. Egymásnak. Mindig adni, mindig kapni. Így válik egész életünk egyetlen nagy karácsonnyá. Játssz velem.




Amikor bizonyossá válik, hogy nincs pillanat, melyben ne hiányozna, ez az érzés lassan mindent meghatároz az életedben. Előbb a napok végtelenek nélküle, aztán az órák, végül minden perc.




Az értelem szétszedi a dolgokat. A szív összerakja. Vannak olyan kérdések, melyekre az információnak és az intelligenciának nincsenek válaszai.




A barát csak egy olyan ellenség, aki még nem támadott meg.




Tudja, mi a gond ezzel a világgal? Akinek problémája van, az a csodát várja, de közben senki nem hisz a csodákban.




A búcsú mindig nehéz, nem szeretjük a változást, de mégis az életünk része, hogy elengedjünk bizonyos dolgokat.




Nem lehet mindentől megszabadulni, ami nem tetszik.

Címkék: ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal