2013. január 9., szerda

 Tumblr_mgd4ics8by1qlwf6ao1_500_large


Néha csak úgy hagyni kell, hogy a feje tetejére álljon minden. A világ, az életed, minden. Nem összetörni, nem kiakadni, hanem tudni, hogy semmi sem történik véletlenül, és valójában minden a helyén van, vagy legalább úton. Kell, hogy lekössön valami, kell a kuszaság, az unalmas csak árt neked. Örülj a káosznak, hiszen minél nagyobb van körülötted, annál nagyobb rendet tudsz varázsolni. Végül általában mindig a legnagyobb kuszaságból születnek a legjobb dolgok. Szóval csak hagyni kell, hogy minden megtalálja a maga helyét. Hiába is akarnád érteni, úgysem fog menni. Szóval csak türelem.





Abban a pillanatban, amikor elkezdesz túlságosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz, emberekhez, pénzhez... elszúrsz mindent! Az élet azt a nehéz feladatot állítja elénk, hogy mindent becsüljünk meg, és ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez sem!




Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni. Reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé.





Nagyon sok ember számára hiányzik a boldogság. De nem azért, mert nem találtak rá, hanem azért, mert nem álltak meg, hogy élvezzék.




Meg akartam fogni a kezét, de tudtam, hogy mindkettőnknek túl friss még a seb, és hogy egy ilyen mozdulat egyszerre volna túl kevés, és nagyon sok.





Ha szeretsz valakit és a barátja szeretnél lenni, előbb-utóbb úgyis rájön, mi az ábra. Állandóan keresni fogod, ha nem vagytok együtt, de nem azért, mert rokonszenvesnek találod vagy mert jól megvagytok együtt, hanem azért, mert szerelmes vagy belé és azt reméled, hogy egyszer csak ő is rájön: hogy te vagy neki az igazi.




Az életben nem az a feladatod, hogy problémák nélkül élj, hanem az, hogy valami iránt lelkesedj!




Egy nő ragyogjon, és rögtön gyönyörű lesz, akárhogy is nézzen ki. Ennyi lenne. Remegjen meg a világ, ha megjelenik, és meg is fog, mert azt, aki ragyog, észreveszik. Nem tudnak elmenni mellette, nem is lehet, ugyanis sugárzik. Na ebből van kevés. Hiszen mennyivel egyszerűbb széthisztizni a perceket, hogy de neked mennyire rosszul áll az életed, és egyébként is milyen szerencsétlen vagy. Nos igen, az vagy, de ezen csak te tudsz változtatni, semmi más. Gondold meg, hogy minek adsz energiát. Ne etesd a gyengítő szörnyeket, inkább hagyd magad mögött őket, mintha nem is léteznének. Hiszen nem is léteznek. Csak az van, amire te figyelsz, az meg olyan lehet, amilyenné formálod vagy címkézed, ugyanis minden a te kezedben van.




Akkor fejlődünk sokat, amikor nehéz idők járnak ránk.





Megöleltük egymást. (...) Nem sok igazán jó barátom van, ezért az a néhány nagyon fontos számomra. Sok száz ember közül választottam ki őket, és éreztetni is akarom velük a szeretetemet.




Ha nagyobb lelki békét akarsz, hagyj fel azzal, hogy mindent felcímkézel "jó"-nak vagy "rossz"-nak!




Két ember, egy férfi és egy nő között végül mindig olyan szánalmasan egyforma a "miért" és a "hogyan"... Megvetnivalóan egyszerű képlet ez. Mindig azért és úgy, mert éppen lehetett és megtörtént, ennyi az igazság. Nem érdemes firtatni a részleteket a végén.




Egy nő csak annyira ragyoghat, amennyire a férfi engedi. Viszont egy dolgot sosem szabad elfelejteni: aki ragyog, azt észreveszik, és épp ezért megy ez ritkán hosszú távon. Kezdetben mindig érdekes az, ami tündököl, ám később fenyegetővé válhat a tény, hogy mi van akkor, ha ezt más is észreveszi.




Ha az ember szeret, az azt jelenti, hogy a hatalmáról lemondott.




A legkisebb és a legnagyobb dologban egyformán csak konoksággal, elszánt akarattal érhet el valamit az ember. (...) Újból és újból nekivágok, nem törődöm vele, meddig tart, mennyi erőfeszítésbe kerül, de elérem, amit akarok.

Címkék: ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal