Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra.
A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.
Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.
Éjjel,
amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a
szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle
őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott
semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett
hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék,
ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas
zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet,
átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak.
Az emberek nem figyelik, hogy tél van-e vagy nyár, ha boldogok.
A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el.
Most tél van, és csend, és hó, és halál.
Rád borulnék ősszel, takaró avarral
És ha tél lehetnék, behavaználak.
Beléd olvadhatnék nyíló szép tavasszal
Forró nyár, ha lennék, beragyognálak.
És ha tél lehetnék, behavaználak.
Beléd olvadhatnék nyíló szép tavasszal
Forró nyár, ha lennék, beragyognálak.
Ha örök tél jön, csókod ízlelem,
s gyümölcs-illattal telik meg szívem.
s gyümölcs-illattal telik meg szívem.
Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően táncoló pelyhekben és csapatokban, fehér pettyek a vasszürke égen, hó, a hideg és a tél
íze a nyelveden, habozva lehel csókot az arcodra, mielőtt halálra
dermesztene. Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor, meseországgá
változtatja a világot, minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése