2013. február 10., vasárnap

 561464_421203637973503_559240638_n_large

Két olyan pillanatunk van, ami egészen biztosan egyszeri és megismételhetetlen. Az első és az utolsó szívdobbanás. De a kettő között... a kettő között még lehet egy harmadik. Van egy harmadik, amiért értelmet kap a másik kettő. Az a pillanat, amikor találkozol Vele, a szemébe nézel, és meglátod benne mindazt, amiért értelmet kap a másik kettő. Amikor megérzed, hogy van értelme. Mindennek. Az Életnek, a szépségeknek, a világnak. Az a két másik pillanat ettől kap értelmet.




Egyedül is tudnunk kell boldognak és magabiztosnak lenni. Így sosem fogunk egy rossz kapcsolatban sínylődni csak azért, mert félünk az egyedülléttől.



Csak egy nagy ölelésre vágyom, egy olyanra, ami ha csak egy percre is, de eltüntet minden problémát, és elhiteti, hogy minden rendben lesz annak ellenére, hogy tudom, már most a helyén van minden. Nem kell több, nem vágyom másra, csak egy erős karra, ami megvéd és támogat. Megölel és megnyugtat. Átkarol és védelmez. Figyel rám, ha elbotlanék, és felhúz, ha már úgy érezném, nincs erőm. Akkor talán könnyebb lenne. De most nincs itt az ideje. Nincsenek ölelések, nincs támasz, de nem is baj. Meg kell erősödnöd. Az Élet segít benne. De valahogy néha... néha csak úgy jó lenne egy ölelés. Hiába. Emberek vagyunk. 



Egészen addig, amíg azt hiszed, hogy minden rosszul sikerül, addig rosszul is fog sikerülni. Míg a napjaidat puffogva és vagdalkozva töltöd el, semmi sem fog működni. De abban a pillanatban, amikor megváltoztatod a gondolkodásmódodat, minden megváltozik.



Valaki valahol épp egy olyan partnerről álmodozik, amilyenek mi vagyunk, az összes hibánkkal és hiányosságunkkal együtt. (...) Ez a valaki nem is hibaként vagy hiányosságként, hanem egyéniségünk színfoltjaként tekint majd ezekre a tulajdonságokra. Tökéletesen igaza lesz.


Néhány embert el kell kerülni. Néha meg kell állnod a helyed és küzdened kell. (...) Ha azzal próbálkozol, hogy mindenki kedvére tegyél, teljesen kifáraszthatod magad, és a végén mégsem szeretnek meg, és már azt sem fogod tudni, ki is vagy valójában!



Csak azok a kapcsolatok lesznek erősek, mélyek és szeretetteljesek, ahol mindkét fél a másikat teszi első helyre.



Egyvalamit tökéletesen megtanultam az évek során, mégpedig azt, hogy bármikor újrakezdheted, ugyanis csak egy pillanaton múlik, hogy nem fogadod el többé azt, ami van, és megveszekedettül hiszel abban, ami a fejedben él arról, hogy minek kell lennie.




Bármilyen szituációban is vagyunk, azért vagyunk ott, mert abból valamit tanulnunk kell. Hiszen azért sodródtunk oda!



Nem az számít, hogy hol kezded, hanem az, hogy hol fejezed be!




Előnyös, ha megjátszom a hülyét, de fáj, ha elhiszik.




Ha vannak megvalósítatlan álmaid, akkor vizsgáld meg kifogásaidat! Általában nem vagyunk túl őszinték magunkhoz. Azt mondjuk, hogy valamit lehetetlen megtenni, amikor az igazság az, hogy csak nagyon kényelmetlen lenne.



A félelem gyilkol. (...) Ha arra koncentrálsz, amitől félsz, akkor katasztrófaképeket alkotsz a fejedben, melyek egy katasztrófa felé fognak kormányozni.




Az, kinek szava nem igaz,
olyan, mint a kert, amit felver a gaz,
és ha a gaz már túl mohó,
olyan, mint a kert, amit beborít a hó,
és ha a hó már régen hull,
olyan, mint a madár, mi délre vonul,
és ha a madár messze száll,
olyan, mint a sas, ami az égben jár,
és ha az ég szava felharsan,
olyan, mint az oroszlán az ajtódban,
és ha az ajtód nyikordul,
olyan, mint egy bot, ami a hátadba szúr,
és ha a hátad hasogat,
olyan, mint a kés, mi szívedbe szalad,
és ha a szíved vért hullat...
valójában halott, halott vagy.






A szerelem képes megváltoztatni az ember életét egyik pillanatról a másikra.

Címkék: , , ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal