2013. február 16., szombat

 Tumblr_mi73c1faxa1r0mmzeo1_500_large

Süketek, sánták, némák, vakok
Mellettetek én a béna vagyok.
A kevesebb több, a látszat csalhat,
Több emberség, több alázat.





Te már halott vagy, a születésed percében az voltál, ha ezt elfogadod, bármit elfogadsz.






A kis dolgok a legértékesebbek - egy halk szó, egy pillantás, egy mosoly.




Életed rendbetételének belülről kell fakadnia. Nem kell másokra várnod, hogy életedet ráncba szedjék. Amint mozdulsz, a világ is mozdulni fog.




Amíg elkülönítjük magunkat, könnyű az embereket hibáztatni. Amint elismerjük, hogy összetartozunk, több felelősséget kell vállalnunk magunkért és másokért.




Az ember érezhet vonzalmat anélkül is, hogy utat enged neki. Ez az érett viselkedés egyik jele.




Az emberek is úgy landolnak, mint a repülőgépek. (...) Némelyik mennydörögve száll le, mint a sugárhajtású gépek. Mások afféle sóhajjal adnak jelt arról, hogy megérkeztek.



Nem kétséges, hogy a fejlődés csak vadabbá tette a világot, ahelyett, hogy megszelídítette volna.




Bizonyos egybeeséseket nem lehet egyszerűen a véletlennel magyarázni, lévén túl valószínűtlenek.



Az emberek bizonyos véletlenekből szívesen csinálnak mítoszt. Ha pénteken, 13-án valami rossz dolog történik, az bizonyíték arra, hogy ez a nap szerencsétlen nap. Ha semmi sem történik, a kutya sem veszi észre.




Nem hiszek az unalomban. Az unalom az, ha várjuk, történjék valami.




Bár csak képes lett volna határozott ultimátumot adni neki. Ő vagy én! De mint mindig, most is józanul reagált. (...) Eltűrte a viszonyukat, mint valami ideiglenes árat azért, hogy ne veszítse el, abban a reményben, hogy majd észhez tér. Kínjait megkétszerezte a tudat, hogy mindez semmiért volt.




Kudarc nem létezik. Itt az idő, hogy dönts. Itt és most meg kell ígérd magadnak, hogy soha többé nem adod át magad a legyőzöttség vagy a búskomorság érzésének. Ez még nem jelenti azt, hogy el kellene rugaszkodnod a valóságtól - csak azt kell megértened, hogy ha megadod magad a lehangoltságnak, akkor épp arra nem lesz erőd, hogy változtass az életeden, és továbblendítsd azt. El kell hinned, hogy még akkor is változtathatsz, ha ez itt és most teljességgel lehetetlennek tűnik.



Van a nyíl... A vadász nyila. A vadászé, aki el akarja ejteni a vadat. Aki azért feszíti meg íját és lövi ki nyilát, hogy megszerezze őt. Magának. Meg akarja ölni. Elejteni. Becserkészi, céloz... és a nyíl surranva hasítja a levegőt és talál célba. És a nyíl és a vad története itt véget ér. Ez a nyíl a véget jelenti a megcélzott számára. De van egy másik nyíl. Egy másik, amely nem a véget, hanem a kezdetet jelenti. Egy nyíl, amely célba vesz, és eltalál. Eltalálja lelkedet. És megöl. De nem téged. Nem a lelkedet. Megöl valamit. Az önzést. Mert attól a pillanattól, amikor ez a nyíl eltalál, már nincs benned önzés. Meglátod a Másikat, akinek kezében ott az íj, és már nem te vagy fontos, hanem Ő. Már neki akarsz adni mindent, ami szép, ami jó, mindent, ami te vagy. Mindent, amivel szebbé teheted számára a világot. Mert ez a nyíl a kezdet nyila volt. A szeretet kezdetéé. Igen, van ilyen nyíl.



Emléked arca élesül,
akár régi rézmetszeten
a véső biztos, kemény karca.

Címkék: , ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal