2013. március 12., kedd

Állandó remény - 4. fejezet


Keddre sikeresen lebetegedtem, így elballagtam orvoshoz. A váróteremben Regina („4-es klán” tagja) ült velem szemben. szóval ő is beteg. De ő miért néz ki még most is úgy, mintha fotózásra menne? Én meg?...??...
Mit bámulsz? – förmedt rám nyávogó hangon.
Bocs, de valamerre néznem kell, ha nem tetszik fordítsd el a fejed! – Vágtam vissza.
Ha nyem tetcik fojdítsd el a fejed…- ismételgette megint nyávogós hangon.
Hogy én mennyire utálom! Talán még jobban, mint Nikit.
Az orvos szerint mandulagyulladás, ezért kiírt egész hétre.
Pech-emre így pont lemaradok a következőkről: Mikulás-húzás, avagy vegyünk egymásnak Mikulásra ajándékot; pénteki foci meccs, ahol Ő is játszik, illetve egy olyan matek dolgozat, ami 60%-ban befolyásolja a félévi jegyünket. Remek.
Jó dolog viszont, hogy Tomi minden nap, Jenny minden másnap jött, és elmondták, mi volt az iskolában. semmi olyan nagy dolog nem történt, 1-2 kiabálás, veszekedés, tanár kiakadások, feleletek és röpdogák. Csak a szokásos. Viszont mindketten olyan furcsák, nem tetszik ez nekem!
Hétvégén  Jennyvel csajos napot tartottunk, vásároltunk és megnéztünk egy filmet a moziban. Egy újabb jó nap. Vasárnap anya befogott takarításra, meg vasalásra (blah, semmi értelmét nem látom!) Így nem volt időm se körmöt festeni, se olvasni, se készülődni másnapra.
Hétfőn belépve a terembe egy ajándék várt a padomon. Az én mikulásom, attól, aki engem húzott. NIKI volt az! Ezt már nem hiszem el, miféle jeleket küld nekem az ég?!  Finom csokik voltak benne, de azért egy laborba elküldtem volna, kíváncsi lennék mivel mérgezte meg J
Én az osztályfőnököt húztam, majd délután veszek neki pár csokit, és elhívom Tomit, hogy kísérjen el.

Az elhívás meg is történt, csak hogy a következő választ kaptam:
-sajnos most nem tudlak elkísérni, dolgom van.
Oké, ezt elfogadva egyedül indultam el vásárolni, végül mindent megvettem, amit szerettem volna tenni a csomagba. Azért még benyalásképpen vettem egy lapot is: A legjobb osztályfőnöknek. Ráírtam, hogy Boldog Mikulást Tanárnő ♥!
Hazafele úgy döntöttem, irányt váltok, így a megszokott 6-os busz megálló helyett kisétáltam a vasút melletti 11-eshez. És kit láttak szemeim? Ott volt Tomi! De nem volt egyedül…valami csajjal volt, akit…akit..éppen akkor MEGCsókolt! Tominak van valakije és nem mondja el nekem??? Gondolkodtam, hogy: odarontsak? Vagy megvárjam amíg ő mondja el nekem?
A másodikat választottam.

Hazaérve gondolkoztam, hogy mit csináljak, mivel foglaljam le magam mert csak azon gondolkoztam, hogy ki lehetett, és legfőképpen, miért nem mondta el nekem.
Át is hívtam Jenny-t, akinek elpanaszkodtam, hogy mit láttam. A válasz ledöbbentett, szinte lehozott az életemről:
-Én voltam. – mondta ki
Legalább 1 percig döbbenten néztem rá, és annyi mindent kérdeztem volna. De csak ennyit tudtam kérdezni:
-Mióta?
-2 hete.
-És miért titkoltad?
-Az elején még korainak tartottam, aztán nem voltam biztos az érzéseimben, majd Tomival közösen úgy döntöttünk, titkoljuk.
-És mikor akartad volna elmondani nekem?
-Úgy terveztem, hogy a legközelebbi ittalvás-csajosest keretében…De megelőztél J

Persze, hogy örültem neki hogy a két –legjobb- barátom együtt vannak! Ez a „sokk” kb 5 percig tartott, aztán kibeszéltünk mindent, ami ehhez kapcsolódik J
Úgy látszik, csak arra vártak, hogy én is megtudjam (mily’ kedves) mert estére már mindenhol és mindenkivel közölték, ők bizony kapcsolatban vannak.
A hét többi része is szinte eseménytelenül történt, ami valójában fura. Túl fura!
Pár doga, Foci edzés nézés, 0. felkészítő, felelések, osztály-tanár viták, stb. Egy dolog pedig megváltozott, vagyis kettő: - Tomi minden szünetben lejön, csak nem hozzám, hanem Jennyhez. Akitől úgyérzem elfogok távolodni, túl sok időt tölt Tomival.
Elhiszem, hogy most ők boldogok, meg eleve mindenki változik ha barátja van, de remélem az efféle történések csak a fejemben fognak megmaradni.

A pénteki tesi órán viszont történt egy kis baleset. Épp gerendát másztunk (imádom!) amikor az utolsó pillanatban –nem tudom hogy- de leestem. Ezzel nem is lett volna probléma, mert ott van a gerenda alatt a szőnyeg, de úgy ráestem a lábamra, hogy éreztem: ennek kórház lesz a vége.
Fél órán belül kórházban voltam, Anya-Apa(+Andrea..)+Tomi,Jenny és két osztálytársam látogattak meg. Zúzódott a lábam, még 1 napig bent tartottak a kórházban, aztán megkaptam a papírjaim, 2 hét testnevelés felmentés, és 1 hét múlva vissza kell jönnöm kivizsgálásra. Úgyhogy most sántítok.
A hétvége tök jól indult, ugyanis péntek késő este megérkezett Jenny, akivel filmeztünk (stb), majd szombat délig aludtunk, aztán este is még nálunk volt, de aztán hamar elment, ugyanis kiakadt, mert megemlítettem neki , hogy remélem a kapcsolatunk nem fog megváltozni.
-Már miért változna meg bármi is? – kérdezte idegesen.
-Nem tudom, neked még nem volt komolyabb kapcsolatod. Mindketten a legjobb barátaim vagytok, és szinte csak rátok számíthatok. Már a nap 80%-át együtt töltitek, és a maradék 20% nekem kevés! L Nem akarok panaszkodni, TÉNYLEG nagyon örülök, hogy együtt vagytok, de kérlek ne hanyagolj el! – apró mosollyal a szám szélén próbáltam volna oldani a feszültséget, de nem sikerült, 2 perc múlva Jenny már nem volt nálunk. szép kis megbeszélés!...
Vasárnap anyával elmentünk mekizni, aztán olvastam, tanultam, gépeztem, meg sorozatot néztem.

TO BE CONTINUED

Címkék:

3 megjegyzés:

Időpont: 2014. január 21. 23:12 , Blogger Petra Mező írta...

szia mikor jön az ötös rész?? =)

 
Időpont: 2014. január 26. 20:28 , Blogger Szanii írta...

a novella jelenleg szünetel :D

 
Időpont: 2014. június 28. 12:02 , Blogger Eliza Golán írta...

Siess!! :D

 

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal