Meg kell tanulnod, hogy van, amikor igenis egyedül maradsz, és senki sem fogja majd a kezed, nem mondják azt, hogy elég vagy, és az egyetlen dolog, amiből erőt meríthetsz, az saját magad. De tudod mit? Ez a legjobb dolog, ami történhet veled. Megedződsz, megerősödsz, és onnantól egy dolog biztos: nincs az a csapás, ami úgy össze tudna törni, hogy ne tudnál felállni. Tudod, miért? Mert magadból szerzed az erőt, és nem másból.
A szeretet nagy úr, de ha nem viszonozzák, csak
szenvedés. Lépj, ne ragaszkodj a múlthoz, ahhoz, ami egyszerűen nem
megy, mert másképp rosszul fogod érezni magad. Tudd elfogadni, ha
valaminek vége van. Hiszen minden csak addig tart, ameddig téged
szolgál.
Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött.
Arra
vágysz, hogy más legyél, közben meg már rég különleges vagy. Olyan,
amiből nincs még egy. Olyan, ami szebbé teszi a világot. Nem kellenek
maszkok, nem kell másnak mutatnod magad, csak azt rakd le az asztalra,
ami te vagy.
Ha nem tudod meggyőzni őket, akkor zavarj össze mindenkit.
Tudd,
hogy mire vágysz, higgy benne mélyen, és ne hagyd, hogy bárki
összetörje azt, amiben hiszel. Ha mégsem menne, pofozd fel magad szépen,
mert az élet nem annyi, hogy elfogadod a kevesebbet. Tudd, és ha tudod
belül, ha bízol benne, jönni fog. Minden ott van előtted, ott hever a
lábaid előtt, de csak akkor tud jönni, ha felkészültél rá. Ha
elfogadtad, hogy megérdemled. Semmire sem vágysz véletlenül. Ha érzed,
hogy kell, és tudod, hogy mi, meg fogod kapni. Lehet, hogy nem rögtön,
sőt, várnod kell rá, de jönni fog, hiszen semmi sem fordul meg ok nélkül
az agyadban csak úgy... de ha egy percig kételkedsz, akkor ne is várd a
legjobbat. Ha te magad sem hiszed el, hogy van olyan, hogyan is
jöhetne?
Annyira
félni, hogy meg se próbáld - ez az igazi veszteség. Elmondhatom, hogy
sok hibát követtem el, de nem sajnálok semmit. Mert legalább nem azzal
töltöttem az életem, hogy a pályán kívül álltam, és azon töprengtem,
vajon milyen lehet az élet.
Szerintem
fontos, hogy kiben mi van. Hogy kinek mi az útja, hogy rálépjen, hogy
higgyen benne, hogy merjen lépni, és ne foglalkozzon azzal, ha valaki le
akarja róla rugdosni. Egyszer kell kibírni, meg még egyszer, utána
talán már sokkal könnyebb, harmadszorra meg már nem is fog érdekelni,
hogy más mit mond. Az utad viszont annál inkább, amin a megérzéseid
visznek előre. Nem kell más, csak hit abban, hogy amit érzel, az a tuti.
Tudni, hogy nem okozhatnak csalódást. Igen, az elején rohadt nehéz
lesz. Persze, mint minden. De aztán elkezd jönni a siker. Jön, és árad,
és boldog leszel, mert az az út, ami a tiéd, azért van, hogy boldoggá
tegyen. Csak merni kell magadévá tenni.
Ismertem
jót és rosszat, bűnt és erényt, helyest és helytelent. Ítéltem és
ítéltettem. Megéltem születést és halált, örömöt és bánatot, mennyet és
poklot, és végül felismertem, hogy mindenben ott vagyok, és minden ott
van bennem.
Ha jót akarsz alkotni, próbálkozz a lehetetlennel.
Ha
szeretnénk, hogy olyannak ismerjenek meg, amilyenek vagyunk, le kell
vetnünk a páncélunkat, annak ellenére is, hogy így sebezhetővé válunk.
Ha
el merem képzelni azt, ahova el szeretnék jutni - akár fizikai, akár
lelki értelemben -, az fél siker, mert csupán az valósulhat meg kívül,
amit belül már képes voltam megteremteni.
Van
egy történet a görög istenekről. Azért teremtették az embert, mert
unatkoztak, de mivel még mindig unták magukat, szerelmet is teremtettek.
Többé már nem unatkoztak, így hát eldöntötték, maguk is kipróbálják a
szerelmet. Legvégül megalkották a nevetést is, hogy mindezt kibírják.
Elveszek e kettős létezésben
gyermek vagyok, felnőtt énben
fáradt vagyok, pihenek
de nincs időm, sietek.
gyermek vagyok, felnőtt énben
fáradt vagyok, pihenek
de nincs időm, sietek.
Higgy.
Nagyon, amennyire csak tudsz, és ne fogadd el, hogy nincs feladatod.
Mindenkinek van. Egy percig se érdekeljen az, hogy más kételkedik
benned. Csak az a fontos, hogy te soha ne tedd ezt meg. Higgy, mindig,
megállás nélkül, szívből, leállíthatatlanul menetelve előre, mert az
bőven elég lesz ahhoz, hogy elérj az álmodig. De ne felejtsd el: csak
addig juthatsz el, ameddig el kell jutnod. Csak ott érhet véget az utad,
ahol véget kell érnie, de csak ott indulhat el, ahol el kell
indulnia... és csak azt hozhatja el, amit el kell hoznia. Ha ezt
elfogadod, ha el tudod fogadni, minden rendben lesz. De meg kell
tanulnod nem követelőzni, akaratoskodni, hanem inkább elfogadni. Hagyni,
hogy jöjjön, aminek jönnie kell, mert csak akkor haladhat minden az
útján. És egyébként is: miért is nehezítenéd a saját életed?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése