2013. március 4., hétfő

 Tumblr_mizbi2kupv1rc4t14o1_500_large

Meg kell tanulnod, hogy van, amikor igenis egyedül maradsz, és senki sem fogja majd a kezed, nem mondják azt, hogy elég vagy, és az egyetlen dolog, amiből erőt meríthetsz, az saját magad. De tudod mit? Ez a legjobb dolog, ami történhet veled. Megedződsz, megerősödsz, és onnantól egy dolog biztos: nincs az a csapás, ami úgy össze tudna törni, hogy ne tudnál felállni. Tudod, miért? Mert magadból szerzed az erőt, és nem másból.



A szeretet nagy úr, de ha nem viszonozzák, csak szenvedés. Lépj, ne ragaszkodj a múlthoz, ahhoz, ami egyszerűen nem megy, mert másképp rosszul fogod érezni magad. Tudd elfogadni, ha valaminek vége van. Hiszen minden csak addig tart, ameddig téged szolgál.



Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött.



Arra vágysz, hogy más legyél, közben meg már rég különleges vagy. Olyan, amiből nincs még egy. Olyan, ami szebbé teszi a világot. Nem kellenek maszkok, nem kell másnak mutatnod magad, csak azt rakd le az asztalra, ami te vagy.



Ha nem tudod meggyőzni őket, akkor zavarj össze mindenkit.



Tudd, hogy mire vágysz, higgy benne mélyen, és ne hagyd, hogy bárki összetörje azt, amiben hiszel. Ha mégsem menne, pofozd fel magad szépen, mert az élet nem annyi, hogy elfogadod a kevesebbet. Tudd, és ha tudod belül, ha bízol benne, jönni fog. Minden ott van előtted, ott hever a lábaid előtt, de csak akkor tud jönni, ha felkészültél rá. Ha elfogadtad, hogy megérdemled. Semmire sem vágysz véletlenül. Ha érzed, hogy kell, és tudod, hogy mi, meg fogod kapni. Lehet, hogy nem rögtön, sőt, várnod kell rá, de jönni fog, hiszen semmi sem fordul meg ok nélkül az agyadban csak úgy... de ha egy percig kételkedsz, akkor ne is várd a legjobbat. Ha te magad sem hiszed el, hogy van olyan, hogyan is jöhetne?



Annyira félni, hogy meg se próbáld - ez az igazi veszteség. Elmondhatom, hogy sok hibát követtem el, de nem sajnálok semmit. Mert legalább nem azzal töltöttem az életem, hogy a pályán kívül álltam, és azon töprengtem, vajon milyen lehet az élet.



Szerintem fontos, hogy kiben mi van. Hogy kinek mi az útja, hogy rálépjen, hogy higgyen benne, hogy merjen lépni, és ne foglalkozzon azzal, ha valaki le akarja róla rugdosni. Egyszer kell kibírni, meg még egyszer, utána talán már sokkal könnyebb, harmadszorra meg már nem is fog érdekelni, hogy más mit mond. Az utad viszont annál inkább, amin a megérzéseid visznek előre. Nem kell más, csak hit abban, hogy amit érzel, az a tuti. Tudni, hogy nem okozhatnak csalódást. Igen, az elején rohadt nehéz lesz. Persze, mint minden. De aztán elkezd jönni a siker. Jön, és árad, és boldog leszel, mert az az út, ami a tiéd, azért van, hogy boldoggá tegyen. Csak merni kell magadévá tenni.


Ismertem jót és rosszat, bűnt és erényt, helyest és helytelent. Ítéltem és ítéltettem. Megéltem születést és halált, örömöt és bánatot, mennyet és poklot, és végül felismertem, hogy mindenben ott vagyok, és minden ott van bennem.



Ha jót akarsz alkotni, próbálkozz a lehetetlennel.



Ha szeretnénk, hogy olyannak ismerjenek meg, amilyenek vagyunk, le kell vetnünk a páncélunkat, annak ellenére is, hogy így sebezhetővé válunk.



Ha el merem képzelni azt, ahova el szeretnék jutni - akár fizikai, akár lelki értelemben -, az fél siker, mert csupán az valósulhat meg kívül, amit belül már képes voltam megteremteni.



Van egy történet a görög istenekről. Azért teremtették az embert, mert unatkoztak, de mivel még mindig unták magukat, szerelmet is teremtettek. Többé már nem unatkoztak, így hát eldöntötték, maguk is kipróbálják a szerelmet. Legvégül megalkották a nevetést is, hogy mindezt kibírják.





Elveszek e kettős létezésben
gyermek vagyok, felnőtt énben
fáradt vagyok, pihenek
de nincs időm, sietek.


Higgy. Nagyon, amennyire csak tudsz, és ne fogadd el, hogy nincs feladatod. Mindenkinek van. Egy percig se érdekeljen az, hogy más kételkedik benned. Csak az a fontos, hogy te soha ne tedd ezt meg. Higgy, mindig, megállás nélkül, szívből, leállíthatatlanul menetelve előre, mert az bőven elég lesz ahhoz, hogy elérj az álmodig. De ne felejtsd el: csak addig juthatsz el, ameddig el kell jutnod. Csak ott érhet véget az utad, ahol véget kell érnie, de csak ott indulhat el, ahol el kell indulnia... és csak azt hozhatja el, amit el kell hoznia. Ha ezt elfogadod, ha el tudod fogadni, minden rendben lesz. De meg kell tanulnod nem követelőzni, akaratoskodni, hanem inkább elfogadni. Hagyni, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, mert csak akkor haladhat minden az útján. És egyébként is: miért is nehezítenéd a saját életed?

Címkék: ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal