A női lélek nem alkot, hanem megért, nem okoskodik, hanem megérez, nem tud, hanem megsejt.
A nők tudnak látni, anélkül, hogy odanéznének.
Az
igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A
férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet,
takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből.
Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz,
takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem
teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing.
Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a
külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi.
A
nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni,
ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel
sokszor rettenthetetlenül száll szembe.
Csodálatos az, amit egy nő megbír! - Egy nő, aki anya; - egy anya, aki szeret.
A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid.
A
nők időnként olyasmit tesznek, hogy az ember csak áll és bámul. Egész
életedben próbálkozhatnál, bizonyos dolgokban mégsem volnál képes olyan
könnyedségre, mint ők. A lelkük mélyén valahogy könnyedek. A lelkük
mélyén.
Soha a nőkről csúnyán ne beszélj,
nincs oly alantas asszonyi személy,
aki ne volna méltó tiszteletre:
hisz asszony nélkül férfi nem születne.
nincs oly alantas asszonyi személy,
aki ne volna méltó tiszteletre:
hisz asszony nélkül férfi nem születne.
Az
élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül
fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át
azokat.
A
nő a természetnek egyetlen lénye, aki érzésünket érzéssel viszonozza,
és akit boldoggá tesz az a boldogság, amellyel bennünket megajándékoz.
A nők olyanok, mint a jó bor: az idő csak tökéletesíti őket.
Te
vagy a nő! Te nem vagy ember és nem közülünk való. A becézés és imádás
új szavait találtuk ki érted, a halál új formáit, és szaggattuk az élet
kereteit, hogy Te többet élhess. Hegyeket bontottunk le, hogy messzibb
lássál. Kitaláltuk a telefont, hogy felhívhassad ágyadból a kedvesedet.
Hajót csináltunk, hogy megállhass az esti szélben a jachton, lila
fátylakban, kissé hunyorítva a szemed. Megépítettük a szibériai
expresszt, mert hátha egyszer kedved lesz arra járni. Komoly nagy népek
jogrendszert alkottak, hogy Te egyszer megtaposd. Isteneket faragtunk és
hittünk, hogy érted megtagadjuk őket, s túl minden képén az
Istenségnek, mellünket verve feléd tartottuk ajkainkat: Te vagy a Fény!
Az élet csupa sürgető vágy: cselekedni, érezni, látni, tudni. A nő lelke csendes virágzás egy elsöprő forgószél közepén.
Egy ház alapja nem a földben, hanem az asszonyban van.
Napnyugta
után minden nő érzi, hogy fölötte a hatalma a férfinak. Esti virág a
nő, napnyugta után mutatkozik teljes pompájában, s holdvilágnál
varázsában is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése