Nem tudod hol jársz,
s honnan jössz. Eltévedt
alattad az út.
Soha nem tévedsz
az utadra, ha mindig
iránytűt használsz.
Ahhoz, hogy hatékony döntéshozók legyünk, bölcs dolog nem keresni döntéseinkhez a köz támogatását.
Mi más kell még a tisztánlátáshoz.
Csak az, hogy: hol, mikor, meddig és miért.
Ennyit -
Ennyit ragadjunk ki csupán a valóságból,
jelképes pillanatát gyengeségeinknek.
Egy-egy erőtlen hamuszürke életszeletkét.
Csak magamnak hittem - evidens persze -
s ekként az élet belőlem kifogyott
- azóta szörnyen egyedül vagyok -
elillant, mert nem volt hozzám mersze.
Most, hogy így stabilizálódott
a helyzetünk,
nem tudom, miért kell, hogy jók legyünk?
Ha másnak az erkölcs csak puszta fény
űzés,
lerombolva építés,
miért, hogy hisszük még tételes igazunkat.
S ha már az igazság semmit nem mond a mának,
miért, hogy csillapítja dühünket a bánat.
- Átváltoztam, mint soha még.
Egyszerűen: az lettem, ami voltam.
Önmagammá alakultam. Most
már vagyok, mert tudom:
lenni, nem hasonlítani akarok.
Elérhetetlenek számunkra
a szó rejtélyei. És mégis e kudarc gyönyörűsége
kínoz folyton, az idők zúzódásában.
Elérkezett a pillanat. Rezzennek a finom óraművek.
És megoldásként odahúzódik lábaimhoz
a bűnös valóság. Az űr igaz géniusza.
Zárd ki, ha lehúz, elkeserít, nem támogat, elszomorít, nem segít, csak beléd rúg, és hátráltat. Nincs rá szükséged. Akármennyire is fáj, néha szűrni kell: barátoknak hitt veszteségek, amik ha maradnak, csak még több fájdalmat okoznak, hisz nem barátok. Csak akkor azok, amikor semmi sem megy jól, amikor megerősíted őket a hitben, hogy ők jobbak, közben meg senki sem jobb a másiknál. Erősebb lehet, de mindenkinek megvannak a maga csatái. Hol látványosan, hol elrejtve, mélyen, hogy senki se lássa. De néha csak vigyázni kell, és engedni el... leginkább embereket az életedből.
Mielőtt az ember felfedezte az űrt, a holdat és a bolygókat, azt hitte, hogy a mennyország hatalmas istenek otthona és területe, akiknek hatalma nem csak az égboltra terjed ki, hanem az ember földi sorsára is, hogy a hatalmas háborúzó istenségek panteonjában keresendő az emberi élet, múlt és jövő oka. Az isteneknek emlékműveket emeltek a földön és a mennyekben, de az ember új istenségre és vallásokra cserélte a régieket, amelyek nem kínáltak biztosabb válaszokat, mint a görög, római vagy egyiptomi őseink által imádott istenek, és mi kiválasztottuk hatalmas és jóindulatú isteneinket és bizonyosságot találtunk a tudományokban. Mind hiszünk és várunk egy jelre, egy felfedezésre. Szemünket az ég felé fordítjuk és készen állunk arra, hogy elfogadjuk a hihetetlent, hogy megtaláljuk sorsunkat a csillagokban. De hogyan nézzünk, hogy lássunk is? Régi vagy új szemmel?
Az Élet segít megtenni a szükséges lépéseket, ha elég nyitott vagy. A semmiből varázsol apró csodákat eléd, olyanokat, amik aztán meghatározzák az egész életedet, és visszanézve világossá válik, hogy tökéletes rendben és összefüggésben alakítják az életedet.
A Valódi Szépség mindennel összeköt. A jelenlétében tiszta leszek, mintha meleg fürdőt vettem volna, és utána jobban megbecsülök minden színt, formát, látványt, ami elém tárul.
Az esélyekkel szemben nyerni jót tesz a hírnévnek. De gyakran jobbat tesz neki, ha veszítünk az esélyekkel szemben, mint ha javítunk rajtuk.
Az önmagaddal kapcsolatos negatív érzések végzik a legnagyobb rombolást az életedben, hiszen minden más érzésednél erősebbek. Bárhová mész, bármit csinálsz, magaddal viszed ezeket a negatív érzéseket; minden pillanatodat átszínezik, és mindent bepiszkolnak, amihez hozzáérsz. Olyanok, akár a mágnes: még több elégedetlenséget és csalódottságot vonzanak magukhoz minden dologgal kapcsolatban, amibe csak belefogsz. Ha viszont hálás vagy azért, aki vagy, csak olyan körülményeket fogsz az életedbe vonzani, amelyek hatására még jobban érzed majd magad a bőrödben.
Ember vagy; természetes, hogy hibázol. Ez az egyik legszebb dolog az emberi létben - de csak akkor, ha tanulsz a hibáidból. Ellenkező esetben az életed tele lesz fölösleges fájdalommal és szenvedéssel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése