II. Blogverseny

 

Szép angyal a szerelem, ám hívő, megcsalt szívnek a halál angyala.

A szerelmes nő nem zseblámpa, mit
tetszés szerint kapcsolgathatsz ki és be.

A szerelem jog arra, hogy sose kelljen mondanod: bocsánat.

Nem hiszem, hogy valaha értett volna engem ennyire valaki. Vagy téged. Hogy legszívesebben átöleltél volna, minden alkalommal, mikor szándékosan kitaláltam, mire gondolsz. Fél hét óta ismerlek. De már előtte is szerettelek.

A szerelem az szerelem. Nincs mit megfejteni rajta, mert úgy sem lehet megfejteni. Engedd, hogy megtörténjen, ennyi.

- De mi lesz majd, ha meghalunk és már nem leszünk? Akkor is szeretni fogsz? A szerelem akkor is él? - kérdezte a Kicsi. A Nagy magához ölelte, együtt révedtek a fekete éjszakába, a fényesen ragyogó Holdra és a csillagokra.
- Nézd a csillagokat, Kicsi... nézd, hogy fénylenek, hogy szikráznak... némelyik már réges-rég kihunyt, de estelente még mindig ott ragyog az égen. Ilyen a szerelem is, Kicsi. Ilyen, mint a csillagfény... örök.

A női-férfi szerelemben mindig a gyengébb szenved. Az, aki jobban szeret.

A szerelem sem más, mint egy hajnali álom, amely dolgot már előtte is többen felfedeztek. Amint az álomban történnek a lehetetlenségek, ugyanúgy megesnek azok a szerelemben is.

Az egyetlen nőnek lenni, aki végül a szerelem örvényébe taszít egy férfit... a legnagyobb varázslat!

Most, hogy egymásra találtak, két bolond ember, egy bolond világban, talán barátságosabbá tehetik ezt a világot egymás számára. És talán azt is megtanulják, hogyan éljenek egymás mellett egy olyan világban, amely csak úgy bűzlik a valóságtól.

A szerelem nem a sors, vagy a szerencse eredménye, a szerelem nem "jön" és "elmúlik" - mi hozzuk létre a szeretetet... és mindannyiunkban megvan a képesség, hogy életre keltsük.

Minden érdekelt vele kapcsolatban, és szinte pattanásig feszült minden érzékem, hogy bár vele vagyok, mégsem érezhetem őt.

Szerelemre lobbanni egy álmaimban látott lány iránt! - micsoda romantikus őrültség.

Ó, bár láng vagy virág volna a szerelem,
Bár az élet ne volna szertelen,
Bár ne volna vágynál szánandóbb a halál,
S bár ne volna mind egyforma, szűk verem.

Borzasztó erős a gyerekszerelem! Ha visszagondolok rá, még ma is ugyanúgy érzem, mint akkor. Belesajdul a lelkem, annak minden kínjával.