II. Blogverseny

Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.

A világ olyan, mint egy tükör. Látod? Mosolyogsz, és a barátaid visszamosolyognak.

Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek... a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni.

A világ egy játszótér, és ezt tudod, amikor gyerek vagy, de valahogy idővel mindenki elfelejti.

Egy gyűlölettel teli világban sem szabad lemondanunk a reményről. Egy haraggal teli világban sem szabad lemondanunk a békességről. Egy kétségbeeséssel teli világban sem szabad lemondanunk az álmainkról. Egy bizalmatlansággal teli világban sem szabad lemondanunk arról, hogy higgyünk egymásban.

- A világ egyre jobban zsugorodik.
- A világ nem lett kisebb, csak egyre kevesebb.

Az optimista azt hiszi, a létező világok legjobbikában élünk. A pesszimista attól fél, hogy csakugyan abban élünk.

A világ egy tragédia azoknak, akik éreznek, de egy vígjáték azoknak, akik gondolkodnak.

Valljuk be: a világ egyre ostobább. Még néhány év, és egy kenyérpirító intelligensebb lesz, mint a gazdája.

A világ egy nagy süti, és morzsa benne minden férfi és nő. Én pedig a csokidísz vagyok az egészen.

A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.

Amikor harcolsz a világgal, mindig a világ nyer.

Azelőtt nem tudtam így örülni a világnak. Más dolgom volt, másra figyeltem. Egy emberre figyeltem, nem értem reá a világgal törődni. Aztán elvesztettem az embert, és kaptam helyette egy világot.

A világ nélküled is forog tovább. Fölösleges magad fontosabbnak látni, mint amennyire az vagy.

Nem baj, ha a világtól elfogadod, amit adni akar neked. Csak az a végzetes hiba, ha önmagadat maradéktalanul a világnak adod érte. Semmihez ne ragaszkodj, ami mulandó!