dalszövegek

Valami megszűnt bennem,
elpusztult rég,
arcomon nem láthatod,
de belül üvöltenék.

Mikor itt vagy, megszűnik a külvilág, csak az idő rohan tovább. Bárcsak megállíthatnám!

Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,
Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,
Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell,
de hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.

Ne reménykedj, hiszen mindannyian ismerjük a történetet: csókjával árul el az, aki szeret.

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár.

Emlékezz, mennyire szerettél,
Mennyire fájt, mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Vannak dolgok, mik hiányoznak, érzem,
És néha rád gondolok, álmodozom ébren,
Hogy milyen jó is volt egykor. Szorít a szívem.
Az élet megy tovább, és nekem is tovább kell lépnem.

Ha nevetek, csak te hallod meg,
Ha sírok, csak te törlöd le az arcomról az összes könnycseppem.
Én azért is születtem, hogy te legyél mellettem,
Ha nem vagy itt velem, becsukom a szemem, és elképzelem.

Mosolyom mögé néztél,
és bánatot láttál;
én benned magamra leltem,
én a tiéd vagyok, mert rám találtál.

Aki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem.

Aki számít, azt te sosem látod,
aki valamit is akar, az a jó barátod,
aki megesküszik, hogy jó barát vagy,
pedig többnek tart, mint egy jó barátnak.

Halott virágok illatát nyögik a fák,
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.

Ebben a mesében részeg a herceg és ronda a királylány
De néha a szemétdomb felett is felragyog a szivárvány.

Mosolyogj, még ha szíved fáj is,
Mosolyogj, még ha nagyon nehéz is,
Akkor is, ha felhők takarják az eget.