2012. július 31., kedd

egyéniség

 Tumblr_m58kson0rf1ql6m6vo1_1280_large
Lehet, hogy a kiszámíthatóság kényelmes, de van valami lelkesítő abban, ha mindig másmilyenek vagyunk.



Egy napját nem tudom megfogni és körülhatárolni életemnek, mert a mai napomban benne van a tegnap emléke és a holnap vágya, sőt úgy érzem, hogy az egész múltam és egész jövőm bizonyos értelemben benne foglaltatik mindennapi életemben. Ahogyan személy szerint folytatásnak és kezdetnek érzem magam a világban, ugyanígy napjaim is folytatásai és kezdetei a történelmi folytonosságnak, úgy mondhatnám: a jelenben létezem, és az időtlenségben élek. Néha majdnem kétségbeejtő ennek a tudata, máskor azonban boldogsággal tölt el az az érzés, hogy az egyetemesség része vagyok, s hogy a világ ezer történését, az emberi küzdelmek sokértelműségét, a tengerek vadságát és a virágok szelídséget, a lemondás szomorúságát és a kezdeményezés örömét, a múltat és a jövőt egyszerre hordom a tudatomban. Néha majdnem kétségbeejtő ez a határtalanság, (...) és én mégsem kívánok változtatni rajta. Nem akarok eltelni magammal, nem akarok dogmákba vakulni és formulákat szajkózni. Nem leélni, hanem megélni kívánom az életemet.



Mindegy, hogy mit enged, mit támogat, vagy mit tilt a környezet, annak van jelzésértéke, amit a gyerek maga szeret, amilyenek a spontán reakciói. Ha ezeket befolyásolják, az csak olyan, mint a hajfestés: a feketére festett szőke haj feketének látszik, de ami utána nő, az mindig szőke lesz.



S hiába is tiltakozunk ellene, életünknek a múlt az egyetlen pozitív tartalma: azt tudjuk, amit a múltban megtanultunk, olyan erősek vagyunk, amennyire a múltban megerősödtünk, és egyáltalában annyira vagyunk itt a jelenben, amennyire vissza nem maradtunk a múltban. Gondolataink, érzéseink, életünk igazságai nem hunynak ki bennünk. Élményeink mindenüvé követnek minket, és nem hagynak nyugton soha. Akármerre fordulunk, mindig szembetalálkozunk velük.



Ha a külső és a fellépés csal, akkor a benyomás semmit sem ér.



Az a tulajdonság, amely különlegessé tesz téged - ha egyáltalán az vagy - egyben magányod okozója is lehet.



Ha az anyám meg akar változtatni, meg kell hogy adja ezt a jogot nekem is. Ha én csalódás vagyok a számára, tudnia kell, ő sem a tökéletes szülő megtestesítője.



Semmi nem jó, ami eltér az átlagtól. Ha az ember jól körülnéz, azt látja, hogy a legtöbb ember eltér valamiben az átlagtól. Mindenkiben van valami extra. (...) De hát akkor hol vannak az "átlagemberek", akikhez folyton-folyvást hasonlítjuk magunkat?



Mindenkiben van belül egy gyémánt, ami az embert emberré teszi. Ezt mostanában nagyon betakarjuk. Van, aki függönnyel, lepedővel, de van, aki fával, pajzzsal, és van, aki betonba ágyazza, és azt hiszi, nem lehet onnan kirobbantani. De ez nem így van: a burkot vagy szépen, lassan lehántolgatja az ember, vagy egyszer éri egy olyan hatás, amitől leomlanak a falak.



Te egyedi vagy a világon. Örülj neki. Hozd ki a legtöbbet abból, amit a természet adott neked. Végső soron minden művészet önéletrajzi. Csak azt énekelheted meg, ami vagy. Azt festheted meg, ami vagy. Annak kell lenned, amivé tapasztalataid, környezeted és öröklött tulajdonságaid tettek. Jóban-rosszban saját kertecskédet kell művelned. Jóban-rosszban saját kis hangszereden kell játszanod az élet zenekarában.



Az emberek megváltoznak, de elfelejtik erről tájékoztatni a többieket.



Leszel, kivé válni akarsz.
Hagyd, a kudarc higgye csak,
Győzött, ezek csak szavak.
A lélek kacag és szabad.



Aki parancsolásra lett rendelve és teremtve, az önmegtagadás és a szerény háttérbe húzódás nem erény volna, hanem egy erény eltékozlása.



A medvék csaknem olyan intelligensek, mint az emberek, de sokkal finomabb lelkűek. Náluk egyéni kérdés, kire emlékeznek, kit szeretnek, kit gyűlölnek.



Mindnyájan más egyéniségek vagyunk, mást hozunk magunkkal, és így szövődik köztünk barátság.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal