A halál akarása Isten bosszúsága teremtményének nemsikerülte fölött. Ez az egyetlen, amiben az ember felülmúlja az Istent, mert Isten nem tudná önmagát megszüntetni, bármennyire akarná.
Némelykor a fiatal fejjel elkövetett könnyelműségek edzenek az érett korunkban véghezviendő hőstettekre...
A tehetség elsősorban céltudatos és tettre kész akarat.
Ma nyílegyenesen kell a célra törni, és jaj annak, aki nem hisz a maga becsületes igazában.
Az anyag feledékeny, a földön semmi sem emlékszik arra, hogy azelőtt mi volt, milyen volt.
A tegnapi ember mindig tragikusan tudatlan a ma szemében. Ez keserű az élők számára... de a haladás szempontjából még rosszabb lenne, ha az ellenkező eredményre kellene jutnunk.
A jövőbe vezető utat csakis a múlt alapos ismeretében tűzhetjük ki: az emberiség mindig elkövetett hibáiból okul.
A háborúban nem az ágyútüzet a legnehezebb elviselni, nem a fegyvereket, hanem a gondolatokat.
Ha ellene szegülünk a szerencsétlenségnek, ezt az igyekezetünket nem mindig koronázza menekvés a pusztulástól, de minden pusztulás azzal kezdődik, hogy elveszítjük akaratunkat az ellenálláshoz.
Kezdjük azon, drága gyermekem, hogy meghatározzuk a háború célját: leigázni a gyengébbet és alávetni a győztes akaratának. Az ily módon elért eredmények természetesen nem lehetnek tartósak, mint ahogy sohasem tartós az, ami fenyegetés avagy erőszak útján éretik el.
Tudományunk (...) arra tanít, hogy minden élő szervezet végérvényesen hal meg. A természet túlságosan féltékeny és szűkmarkú szerető, semhogy elengedné kedvenceit egy másik világba, ahol ő maga nincsen s ahol az ő törvényei nem érvényesek.
Szerintem nincsen sötétebb bűn, mint az életnek egyetlen harmatcseppjét is hiába ontani ebben a pusztaságban... igen, korunk pusztaságában.
A kultúra nem könyvesláda, tele avult, bár tisztes fóliánsokkal. A kultúra: mozgás, cselekvés, a továbbgondolkodás képessége.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése