2012. augusztus 2., csütörtök

magány

 Tumblr_m7dfyizc9g1rum7eeo1_250_large
 
"Mióta elhagytál,azóta szívem száll, Célba nem talál,csak várva vár. Fáj még a szó,mit egykor mondtál: hogy szeretsz,de mégis elhagytál."

Magányos dolog lesz a halál, de nem lehet sokkal magányosabb, mint az élet...
 

"A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól."




"-Te szereted a magányt? -Nem, azt hiszem a magány szeret engem"

Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül.

Azt akarod, hogy figyeljek Terád, Magányom ködét így fúrja át, Pillantásod: az a pillanat, Amikor észrevetted, Hogy megálmodtalak.?

Itt ülök egyedül, földön kuporodva várom, hogy valaki vállam simogassa várom őt, ki nem jön el soha.?

A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra.?
 
 
 
?Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom.?
 
 
 
Oh, drága magány, az egyetlen társam, kivel már az életet, oly sokszor megpróbáltam, S mindig ugyanaz, csalódások sora, Mindig nézz előre, de vissza soha...?
 
 
,,Átvágnak bánatodon, és otthagynak mozdulatlanul... ócska emléktárgyak között.?


 
A magánytól való félelem tanít meg minket a szeretetre.?
 
 
 
Mint telefon az elhagyott lakásban, mely éjidőn reménytelen csörömpöl, úgy jajveszékel itt hiába lelkem, oly messze az élettől és örömtől.?a

Címkék: ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal