Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.
Azt szokták mondani: "Hallgass a szívedre!". De mi
van, ha a szíved mindig ugyanazt a baromságot mondja újra és újra? Mi
van, ha nem hagyatkozhatunk a szívünkre? Ha nekünk az eszünkre kellene
hallgatnunk?
Nem
tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim,
amelyekkel széttörhetném ezt a borzalmas állapotot: a várakozást. (...)
Megérintettél, felnyitottál, magadévá tettél. Féltékeny vagyok és
őrjítően elhagyatott a némaságban. Az idő nem múlik. Egy helyben áll, de
rossz helyen áll.
Aki kérdez, az viselje el a választ is.
Aminek kezdete van, annak vége is van, ahogy minden vég helyet készít valami új kezdetnek.
Vannak
dolgok, amiket egy "sajnálom" nem hoz helyre. Van olyan fájdalom, ami
túl mélyre hatol, hogy valaha is meggyógyuljon olyan egyszerű dolgok
által, mint a szavak. Nem számít, bármennyire is komolyan gondolod őket.
A
legtöbb ember szeret beszélni, és nem tud figyelni a másikra. (...)
Figyelni hosszan, csendesen és mélyen egy másik emberre - nehéz. Hogy
ezúttal ne rólam legyen szó, hanem rólad. Hogy most ne én legyek fontos,
csak te. Hogy nekem mi fáj, mi a bajom, nem lényeges. Odaadom neked a
figyelmemet. Tiéd a lelkem, az időm - ez nem könnyű.
Ide
hallgass, kis haver: boldogtalannak lenni sokkal könnyebb, mint
boldogulni, márpedig én ki nem állhatom, ha valaki beéri a könnyű
megoldással, ki nem állhatom a siránkozókat! Boldoguljál, a teremtésit!
Tegyél a boldogságodért!
Van olyan nő, akit hiába próbálnak betörni. Szabadon kell engedni, hogy a vadonban találja meg párját.
Néha,
és különösen most, éjszaka, úgy érzem, hogy nem bírok tovább élni, mert
megérintetted az énem legbelső részét, felrobbantottad az eddigi
életemet, már nem az vagyok, aki vagyok, hanem te vagyok, tied vagyok,
általad vagyok.
Az együttélés nagy problémája mindig az, hogy miként szeressük egymást hatalmi játszmák nélkül.
Nincs okom félelemre. Mi mindentől meghaltam már és mi mindentől újból feltámadtam.
Ha nincs kitartásod álmodozni, nem lesz erőd harcolni sem.
Miért van az, ha az egyik ember épít egy falat, a másik azonnal tudni akarja, mi van a túlsó oldalán?
A sors kétféleképpen is elpusztíthat minket: ha nem teljesíti be a vágyainkat, vagy ha teljesíti azokat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése