A félelemnél és szerelemnél nincsenek erősebb emberi érzések. Nem sok mindenben különböznek. Mindkettő őrült dolgokra készteti az embert. (...) Néha olyat is teszünk, ami halálra rémít minket, csak mert szerelmesek vagyunk.
Néha hangosabban kell, hogy beszélj; ha szeretnéd,
hogy meghalljanak. Mert mindenkinek van hangja; és eljön az idő, amikor
kiabálnod kell. Harcolni azért, amit akarsz!
A megbocsátás nem érzés, hanem döntés kérdése.
Adj
Istenem egy embert, legalább egyetlenegy embert, akinél nem
kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni.
Akit beengedek magamba: ilyen vagyok, igen, minden vacakságommal,
zűrömmel és bűnömmel együtt!... Adj egyetlen embert, aki valóban Szeret!
Nincs rövid út a boldogsághoz. Jó, ha erre néha emlékeztetnek. Jó, ha van mellettünk valaki, aki szól.
Csak egy voltam a világon, de arról álmodtam, bárcsak a világot jelenteném valakinek.
Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat.
Ez
a bosszantó a hétköznapok mocsarában, nem igaz? Az ember észre sem
veszi, mennyire belesüppedt, míg nem jön valaki, aki kirántja.
Nem
voltam egészen őszinte önmagamhoz. Sokszor letagadtam az érzéseimet,
igyekeztem nem gondolni rájuk, megpróbáltam a mások hite szerint élni.
Aztán, ha az ember észreveszi, hogy még irigylik is, nem nagyon kíván
szabadulni tőle.
Sajnos,
vannak kérdések, melyekre a legjobb szándék mellett sem tudunk választ
adni. De talán jobb is ez így. Az idő majd elvégzi a maga munkáját,
megérnek a dolgok, mint a gyümölcs, aztán lehullanak maguktól.
Jó
barátokat nagyon nehéz találni, akik ott vannak neked akkor is, amikor
tévedsz, de közben nem csak azt mondják, amit hallani akarsz. Azt is
hajlandónak kell lenniük elmondani, amit hallanod kell. Ez az oka, hogy
olyan nehéz megtalálni az igaz szerelmet. Mert a szerelem alapja a
barátság, és a barátság nagyon, nagyon ritka.
Mindég vigyázzon az ember, hogy mit ejt ki a száján, mert soha nem tudhatja, mikor mondja az isten azt, hogy ámen!
Mindig van egy kis őrültség a szerelemben, de mindig akad egy kis okosság is az őrületben.
Ijesztő
lehet rájönni, hogy tévedtél valamivel kapcsolatban, de nem szabad
félni meggondolni magunkat, hogy elfogadjuk másként a dolgokat. Tudni,
hogy már sosem lesz semmi a régi, jobb lesz, vagy rosszabb. Fel kell
adnunk azt, amiben eddig hittünk. Ha elfogadjuk a dolgok állását, és nem
azt, amiben hittünk, akkor megtaláljuk a helyünket.
Sokkal jobb, ha nem érdekel, mintha nem kapod meg. Az első megkönnyebbülés. A második viszont mázsás súlyú üresség.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése