II. Blogverseny

Megpillantalak, mint kívánatos kamasz lányt, s látom a bottal botorkáló, műfogsoros, öreg nénit, akit a romboló idő formál majd belőled - és mindkettőt szeretem. Így lát a szívem.

Minden ember életében vannak szerencsétlen percek, amelyekben valami elindul, aminek tragédia a vége.

Sok minden átfutott az agyamon, egy elrohant évtized örökös békekötései, ahogy bele-belemartunk egymás húsába, aztán újra és újra kezdtünk mindent. (...) Ragaszkodtunk az első évekhez, amiről már csak azt tudtuk, hogy jobb volt, mint az utóbbiak összességükben.

Mindég vigyázzon az ember, hogy mit ejt ki a száján, mert soha nem tudhatja, mikor mondja az isten azt, hogy ámen!

Minden fiatal emberrel előfordul, ha meglát valami szemrevaló fehércselédet, nem mindég a miatyánk jut az eszébe.

Nincs rövid út a boldogsághoz. Jó, ha erre néha emlékeztetnek. Jó, ha van mellettünk valaki, aki szól.

Isten bármilyen világot teremthetett volna, de ő ezt teremtette. Születés, fájdalom, viszály és halál. A fájdalom a kínokra emlékeztet, a viszály arra késztet, hogy jobbak legyünk, mint feltételeznénk magunkról. (...) És a halál? Lehetőséget ad, hogy számba vegyük, mi jót tettünk vagy mulasztottunk el életünk során.

Oh, de borus, oh, de sötét,
Vígasztalan a jelen...
Ifjúkorom boldogsága
Csak kínzó seb szívemen,
Égő pokol és kárhozat
Az én egész életem!

Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat.

Minden reggel
úgy kelek fel,
hogy valami fény ér,
és érzem, hogy van miért
tovább lépnem.
Ha valami épp nem
rontja a sorsom el,
én megteszem, amit kell.

A női társaság mindig üdítő, ha akkor hagyhatjuk ott, amikor nekünk tetszik.

Az emberi szívek éppúgy egymás körül forognak, mint az ég csillagai. A magányos ember mindig azt érzi, hogy nincs beilleszkedve a világrendbe.

Létezik egy igazság, padre. Minél egyszerűbb az ember, minél közelebb él a természethez, annál tisztább a lelke. És én a mongolok között is találkoztam tiszta lelkűekkel, az arabok között is, a szeldzsuk törökök között is, s itt, Európában is. Ebben nincs különbség sehol.

Csillagunk a hideg Hold. Lelni
Se lehet csillagot hidegebbet,
De bennünk ősz hajak, csorba dalok
Szeretnek és forrva szeretnek.
Senki sem érti, mert sohse volt ez
S szomoru palástunk elnyúlva kacag,
De meztelen előnk csillogva az éjben
Egyen, nagyon, új és új ájulással,
Egyen, nagyon, örökre összetapad.

Nem számít, mit mond az ember, csak a bizalom, amivel kimondja, és az együttérzés, ahogy fogadják.