2013. február 21., csütörtök

 Dsc_0180m_511507edddf2b340e2a4d289_large

Minden repülés zuhanással kezdődik.



Aki nem figyel, hallani sem fog.




Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van.



A művészetben önfegyelem nélkül létre lehet hozni kiváló alkotást, de önkritika nélkül nem.




Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői.




Az élet színben - formában - hangban él, a tájnak hangja a csend.



A tökéletes férfiak (alfahímek) egész egyszerűen hidegen hagynak. Tudjátok, kikről beszélek? A nagy-vagány menőkről. A hófehér fogú, széles mosolyú szépfiúkról, akik mindig harsányan nevetnek, és akkora a szexuális önbizalmuk, mintha egy rakétát rejtegetnének Calvin Klein boxersportalsójukban. Nos, ez a típus engem sohasem érdekelt.



Mindenki megválaszthatja azt az utat, amelyen haladni akar, és azt is, amelyiken nem. Persze nem mindig. Néha a sors csak megragad minket, elindul velünk valamerre, aztán egyszer csak kitesz valahol és ennyi. Más alkalmakkor azonban mi adhatjuk meg a címet. És ha van egy csepp eszünk, bármennyire nehéz is, vagy bármennyire idegennek tűnik is az a ház, igenis bemegyünk oda. És rátalálunk önmagunkra.



Néha az tud valakin a legtöbbet segíteni, hogy annak, aki a legfontosabb számunkra, nem számít, hogy nézünk ki.



A feled maga a mellkasodban dobogó szíved. Sőt még ennél is több. Ő a tested, a bőröd és az elméd... minden, ami valaha voltál és leszel. Ezért egy férfi nem érezhet senki iránt többet, mint a fele iránt. Egyszerűen nem lehetséges... és azt hiszem, ez az együtt eltöltött idővel még inkább így van. Minél mélyebben szeretsz valakit, annál jobban védelmezed, azzal pedig, hogy megvéded a feledet minden veszélytől, azt jelenti, hogy biztosítod számára, hogy az utódotokról gondoskodhasson. Ez pedig természetesen azt jelenti, hogy a férfi is szereti a gyermekét.


A megérzéssel az volt a legnagyobb baj, hogy nem társultak hozzá sem szavak, sem időpont. A rossz hírre ugyan felkészítette valamennyire az embert, de a nyugtalansághoz nem kapcsolódott se leírás, sem pedig dátumbélyegző. 



Nagyon sok szempontból jó volt anyának lenni. Az egyik határozottan az volt, amikor az ember a karjába veszi a kicsit, és ringatva elaltatja. Aztán az, amikor összehajtja a kis ruhácskáit, vagy megszoptatja vagy amikor boldogan felnéz az emberre, vagy alvás közben figyeli, és arra gondol, mikor fog majd felébredni.



Nincs magányosabb érzés annál, ha egy olyan valaki mellett alszol, aki úgy hiányzik neked, mintha nem is lenne melletted.



Nem mindenkinek kötelező hátrányos helyzetűek segítését hivatásul vállalnia. De mindenkinek kötelező tudomást vennie hátrányos helyzetű embertársainkról. Ez az első lépés a szolidaritás felé.



Ahhoz, hogy jól segíthessünk, fontos, hogy a szegényekre ne problémagócként, hanem hozzánk hasonló emberekként tekintsünk, és tájékozódjunk helyzetük, igényeik, lehetőségeik felől. Ha tudomást veszünk a körülöttünk élő éhezőkről, idősekről, fogyatékosokról, rabokról, hajléktalanokról – igenis tettünk valamit.

Címkék: ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal