Tudod, van, hogy csak jön. Nem kérdez, nem érdekli, hogy akarod-e vagy sem, ő csak érkezik, beállít és mindent megváltoztat, átír, felír, ráadásul úgy, hogy semmit sem tudsz tenni ellene, csak annyi választásod marad, hogy élvezd. Nem tudsz irányítani, gondolkodni, nemhogy azzal törődj, hogy mi lesz holnap, vagy később. Valahogy nem megy. Nem látod a holnapot, de nem is kell látnod. Ilyenkor csak elég belebújnod a pillanatba, és örülni annak, hogy átélheted, mert van, aki egy életen át sem kapja meg azokat a perceket, amik neked jutottak. Hogy miért? Mert elfogadja, hogy be kell érnie kevesebbel, aki pedig elfogadja, az nem is kaphat mást.
Ha szeretsz valakit, akkor azt akarod, hogy boldog legyen, akkor is, ha emiatt egyedül maradsz.
Mellette
lenni, menni előre, csinálni, élni, boldogan, kéz a kézben. Nem
felállni, nem feladni, de szeretni, csak annyira, amennyire kell. Nem
túlzásba vinni, megölelni, átkarolni, de csak annyira, ami nem fojtja
meg. Odafigyelni, nem megölni, szárnyalni hagyni, mert aki a tiéd, az
úgyis visszarepül, hiszen tudja, nálad jobbat úgysem találhat. Vagyis
de, találhat. Tudod mit. Találjon is. Akit vinni tudnak, azt vigyék is,
mert köze nincs hozzád, és az csak azt jelenti, hogy még ettől is jobbat
kapsz majd. Egyszer, valamikor. Lehet, hogy nem most, de addig is
élvezd, hogy szórakoztatnak. Mert bizony fognak.
Az
egész csak azon múlik, hogy benned van-e a csakazértis. Csak azért is
menni, csinálni, megbotlani, szeretni, csalódni, félni, folytatni,
fájni, örülni, gúnyos kacajok tárgya lenni, elérni... Merni elérni...
Mert egyszer bizony tátják majd a szájukat, hogy hittel hova lehet
eljutni... Mert a kitartás és az alázat sikert szül.
Ha
erős a hited, valahogy jön és megtörténik. Megkapod mindenestül:
öleléssel, csókkal, mindennel együtt, úgy, ahogy arra mindig is vágytál.
Ugyanis a hit erre képes: elsöpör minden akadályt az utadból, és úgy
tesz, mintha azok ott sem lettek volna. Már csak egy dolgot kell
megtanulni: jól tudni hinni. Kétségek nélkül, mélyen, legbelülről,
megkérdőjelezhetetlenül, mert másképp semmi sem fog történni.
Gyönyörűnek
lenni annyit jelent, hogy ragyogsz. Ha kell, ha nem, mindig, szívből,
kifelé, ha bántanak, ha fáj, akkor is, mert meg tudod tenni. Hiszen
sohasem felejted el azt, hogy ki vagy. Hogy mi van benned, hogy értékes
vagy és mindenre képes. Nincs olyan, hogy bármi is összetörhetne úgy
igazán öt percnél tovább. Mert bár minden nyomot hagy rajtad, azt már te
döntöd el, hogy mennyire fog fájni életed hátralévő részében. És miért
fájna, ha nem muszáj fájnia? Egyébként is vannak dolgok, amiken nem
tudsz változtatni. Csak hagyd őket, egyszer úgyis minden a helyére
kerül. Vagy lehet, hogy már rég a helyén van, csak túlságosan közelről
figyeled.
Tudom,
hogy mire vágyom. Érzem legbelül, és igen, van, hogy kivetítem másra.
Valakire, aki nem is tudja, hogy mi az, hogy ölelés vagy hogy szeretet -
számomra. De én tudom, hogy nekem mit jelent, így csak egy gyenge
pillanat kell, hogy el tudjam hitetni magammal, hogy amit kapok, az
elég. Közben meg tudom, hogy a felét se tudja megadni annak, ami elég
lenne. Ad valamit, de nem azt, amire vágyom. Kapok valamit, de nem
elégít ki. Nem elég, mert nem erre van szükségem. De valamiért mégis,
időről-időre képesek vagyunk elhinni, hogy jó lesz. Hogy majd ez lesz
"az", közben meg már az első pillanatban érzed, hogy nem elég, mert ez
csak varázslat. Ideig-óráig tartó varázslat, ami elmúlik. De valamiért
még mindig elhiszed, hogy ez most más lesz. Teletöltöd képzelettel,
aztán menjen. Csak épp akkor van baj, amikor kiderül, hogy a képzeletnek
köze sincs a valósághoz.
Mindenkiben
a `nagy Ő`-t látni csak arra lesz elég, hogy egyszer feladod, mert ez
nem megy másképp. Csak így. Csalódni annyit, amennyit elképzelni sem
tudsz. Csak ez vezethet el oda, ahol hirtelen azon kapod magad, hogy az
tesz majd boldoggá, akiről nem is gondoltad volna, hogy képes lesz rá.
Töröld az elvárásokat, az ítéleteket, a görcsöket. Ne keresd, és
megtalál. Valamiért ez így van. Abban a pillanatban, hogy hagyod magad
sodródni, és semmihez sem ragaszkodsz, egyszerűen mindent megkapsz. Csak
tudj lemondani arról, ami számodra a legfontosabb, és megkapod.
Elrontani pedig csak akkor tudod, ha el kell rontanod.
A
nő a gyötrelem és a szenvedés forrása, ugyanakkor az örömé és a
szépségé is. Ebből következik, hogy aki megtalálja hozzá a kulcsot,
sohasem tudja mit nyit ki, a pokol vagy a mennyország kapuját.
A
kihívások azért vannak, hogy tanítsanak nekünk valamit, erősebbé
tegyenek és megingassák azzal kapcsolatos hiedelmeinket, hogy mit
vagyunk képesek legyőzni és mit nem. Amikor megértjük, milyen célt
szolgál az előttünk álló kihívás, akkor feltárul előttünk az igazság:
akadályok nem léteznek, csak lehetőségek, melyek által fejlődni tudunk.
Igazi
nyár, olyan nyár, amikor minden megtörténhet, és meg is történik. Az
igazi élmények mindig nyáron történnek, észrevetted? Talán mert
bátrabbak, nyíltabbak vagyunk, igazán csak nyáron tud szerelembe esni az
ember. Talán a napsütés okozza, vagy a rengeteg nyíló virág.
Tudod,
a szerelem nem úgy alakul ki egyik percről a másikra, azt meg kell,
hogy előzze egy másik érzés, amiből aztán kialakul az igaz, mindent
megváltoztató érzelem: félelem, düh, utálat. Ugye milyen érdekes, hogy
ezekből egyszer szerelem lehet?
Ha
a férfi elvesz téged szerelemből, számíts rá, hogy a kezdeti lángolás
előbb-utóbb átalakul. Nem leszel elérhetetlen, és ő sem lesz az
számodra. Nem lehetünk szerelmesek egymásba mindennap - egy ágyban.
Társak, barátok, férjek, feleségek, apák, anyák és szövetségesek, akár
egy életen át is lehetünk, de szerelmesek nem.
A
választások kizárják egymást - ez nehezíti meg annyira a
döntéshozatalt. Minden igenhez tartozik egy nem. Minden döntésnek ára
van, hiszen a többi lehetőségről le kell mondanunk.
Ameddig
azt követeled, hogy mások ismerjék el fontosságodat, addig szenvedni
fogsz, mert boldogságod az ő kezükben lesz. Felejts el "fontos" lenni!
(...) Minél kevesebb elismerést követelsz, annál többet kapsz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése