Vajon a szerelemtől hülyül el az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?
Jön egy nap. Aminek a reggelét éppúgy utálod, mint az
összes eddigit. Ám a napkelte és a napnyugta között történik valami. És
este már másként gondolsz a következő reggelre. Mert abban a reggelben
már nem csak kötelességek várnak rád, hanem más is. Valaki más. Aki
miatt szép az ébredés, szép a nappal, kellemes a munka, nem nyűg a
feladat, és csodálatos az élet. Aki miatt már álmodban is a reggelt
várod, hogy újra találkozz vele, hogy hallhasd hangját, érezd érzéseit,
láthasd szemeit. Akinek ma is szépet, jót szeretnél adni kincseidből,
hogy szebbé tehesd életét. És a reggel többé már nem nyűg, a reggel
többé nem kötelesség, a reggel már Ő. Létezik ilyen reggel.
Néha
csak úgy hagyni kell, hogy a feje tetejére álljon minden. A világ, az
életed, minden. Nem összetörni, nem kiakadni, hanem tudni, hogy semmi
sem történik véletlenül, és valójában minden a helyén van, vagy legalább
úton. Kell, hogy lekössön valami, kell a kuszaság, az unalmas csak árt
neked. Örülj a káosznak, hiszen minél nagyobb van körülötted, annál
nagyobb rendet tudsz varázsolni. Végül általában mindig a legnagyobb
kuszaságból születnek a legjobb dolgok. Szóval csak hagyni kell, hogy
minden megtalálja a maga helyét. Hiába is akarnád érteni, úgysem fog
menni. Szóval csak türelem.
Csak
a mesékben engedhetik meg maguknak a hercegnők azt a luxust, hogy a
hercegre várjanak, aki eljön értük a hófehér paripán, és megmenti őket. A
való életben saját maguknak kell kirontaniuk a koporsóból és menteni,
ami még menthető.
Hétfő
reggel volt. Az a fajta hétfő reggel, aminek nehéz nekikezdeni. A
legnehezebb otthagyni a meleget a takaró alatt, és megtenni az első
lépéseket a kihűlt szobában. Ágyban kéne maradni. De ez csak egy kósza
gondolat, vágyakozás, amiből legfeljebb egy csontokat ropogtató
nyújtózkodás marad. Az ember felkel, szétdobja az ágyneműt, hogy még
véletlenül se jusson eszébe visszabújni, és ezzel a kényszerű
elhatározással kezdetét veszi a reggel.
A nőnek jobb, ha szép, mint ha okos, mert egy férfinak még mindig könnyebb nézelődni, mint gondolkodni.
Tudod, az úriember az a vadállat, aki valameddig bír várni.
Mindaddig, amíg a múltban élsz, nem találod meg a jövődet.
Sokat hibázom. De nagyon igyekszem, hogy ugyanazt a hibát három-négynél többször ne kövessem el.
Egész
életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni,
mintha az, hogy előre ismerjük, elnyomná a robbanást. De a jövő mindig
változik. A jövő a legbelsőbb félelmeink otthona és a legvadabb
reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik, a jövő mindig
más, mint ahogy elterveztük.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése