2013. március 30., szombat

Bgjhf1ncmaelqsa_large

Aki egy embert öl meg, az gyilkos. Aki milliókat, az hódító.



A vágyat senki se tudja magához édesgetni. Vagy megvan a nőben, ami kiváltja, vagy nem. Vagy ott vibrált már az első tekintetben, vagy sohase létezett. Vagy azonnal érezzük a szexuális érdeklődést, vagy nem érzünk semmit.



Figyeljünk oda, mit mond a gyermek, akit a lelkünkben őrzünk. Ne szégyenkezzünk miatta. Ne hagyjuk, hogy féljen attól, hogy egyedül marad, és nem hallgatjuk meg. Engedjük meg, hogy egy kicsit ő vegye a kezébe életünk irányítását. Ez a gyermek tudja, hogy minden nap más, mint a többi. Hadd érezze újból, hogy szeretjük. Tegyünk a kedvére - akkor is, ha ez azt jelenti, hogy olyasmit kell csinálnunk, amit nem szoktunk, és akkor is, ha ez mások szemében ostobaságnak tűnik. (...) Ha meghallgatjuk a lelkünkben lakozó gyermek szavát, újra csillogni fog a szemünk.



Sokan szívesebben maradnak a biztos rosszban, mint indulnak el egy bizonytalan "talán jobb lesz"-felé. Pedig a sikerhez nem egyenes út vezet, sokkal inkább kanyargós az ösvény. Ha csak az egyik sutba dobott ötletet elővennéd, elkezdenél dolgozni rajta, ebből tanulnál, aztán újabb ötletet vennél elő és azt már jobban meg tudnád valósítani, míg végül eljutnál az IGAZI NAGY ÖTLEThez, ami mellé büszkén oda tudnál állni, akkor hamarabb érkeznél meg a céljaidhoz, mint ha a megfelelő pillanatra várva el sem indulsz az úton.



A jó munkához idő kell - mondják. Frászt! A jó munkához nem kell sok idő. A jó munkához gondolkodni kell. Azt pedig bárhol, bármikor lehet.


Mi van, ha Isten szeretete olyan, mint a nap: állandó és változatlan? Mi van, ha egy nap felébredsz és rájössz, ezt a szeretetet semmi sem veheti el?



Háttal álltam a világossághoz, arccal a megvilágított tárgyakhoz, természetes, hogy így arcom, mely a megvilágított dolgokat szemlélte, világosságot nem kaphatott.



Két ember között a legemberibb kapcsolat a csönd.


A győzelem érzése a legfontosabb, mert ha az ember kishitűvé válik, vagy hagyja, hogy elcsüggesszék, akkor élete végéig ilyen marad, és sohasem szedi össze magát.



Most kell tevékenyen jót tennünk másokkal, s nem a túlvilágon.



Megállt a szívverés, 
a lélek hova lett, 
mégis egy nevetés
kitölti a teret, 
mégis egy mosolygás
fölnyúl a csillagig, 
aki lám egyszer élt, 
örökre itt lakik, 
már mi is mosolygunk, 
már mi is nevetünk.



A felnőtt ember egyet megtanul: 
mindene régi, csak a sorsa új. 
A sorsa, amin osztoznia kell, 
nem ő rendezte, s nem ő hiszi el.


Szívem világosan meg most tudta, 
hogy rákanyarodtunk a semmibe vivő útra, 
s másként nem bírjuk, csakis párhuzamosan futva. 


Az is lehet, hogy szerelmünk sokat markolt, 
vagy meguntuk már a sok harcot, kudarcot - 
de lehet sínpár is, mely a végtelenbe tartott.



A dolgok, amelyeket látunk (...), megegyeznek azokkal, melyek bennünk rejtőzködnek. A legtöbb ember azért nem él valódi életet, mert a külső világ képeit tartja valódinak, saját, belső világát pedig egyáltalán nem engedi megszólalni. Így is lehet boldog az ember. De ha egyszer megbizonyosodtunk, hogy másként is lehet, akkor nem választhatjuk a többség útját.


Címkék: , ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal