Az én kedvesem a végtelennel
ujjat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
tücskök húzzák.
Így nyugtat meg csendesen.
Ő az én kedvesem.
Én dönthetek. Te dönthetsz. Úgy is dönthetünk, hogy
kitartunk a csalódásaink és a hibáink mellett. Dönthetünk úgy, hogy
keserűek, dühösek vagy szomorúak maradunk. Vagy amikor nehézségekkel és
bántó emberekkel kerülünk szembe, dönthetünk úgy is, hogy tanulunk a
tapasztalatainkból, és továbblépünk, és vállaljuk a felelősséget a saját
boldogulásunkért.
Soha ne rombolj le kerítést addig, míg ki nem deríted, miért emelték.
Az agresszió olyan, mint a fregolikabát: ha kifelé fordítom, erőszak, ha befelé: szorongás.
Az a szomorú igazság, hogy a hozzánk legközelebb állók képesek a legnagyobb fájdalmat okozni nekünk.
A
magány önzés meg hiúság: amikor azok sem értik, amit mondasz, akik
szeretnek és akiket viszont, amikor nem érdekli őket, amit mondasz, csak
hogy igazat adsz-e nekik; amikor az sem érdekli őket, amit akarnak vagy
mondani szeretnének, hanem csak az érveid rombolása; amikor téged sem
érdekel, mit mondanak, amikor a saját véleményedet is unod, amikor
legszívesebben hallgatnál, de nem tudsz, hiába is tudnál, rajtad már nem
segít.
Nem szégyen a futás. Mármint ha jófelé szalad az ember.
Akiben nincs félelem annak, kevesebbje van egy baráttal.
Ne
gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a
rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami
szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem
könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba,
hanem úgy, hogy elmosolyodj.
Minden ember külön világ, egy sem ismétli meg önmagát.
Nem
volt se megoldás, se magyarázat, csak iszonyatos napok és hetek. A
titkot még csak megosztani se lehetett senkivel, törhette az ember a
fejét, mért kezdődik meg valami, ha abbamarad, s mért lesz ilyen szomorú
és érthetetlen vége?
Ott
kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a
földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol,
hanem másokra is.
Vannak az életben kimondhatatlan dolgok és nehezen gyógyuló sérülések.
Nem életkortól függ, talál-e az ember élettársat, hanem attól, miféle ember keresi.
Csak
nem mondta neked valaki azt, hogy tanulni kellemes? Tudni jó, gyerekem,
tanulni egyáltalán nem az. (...) Csak éppen nem éri meg, ha az ember
nem tanul. Nem érted? Nem éri meg, amibe kerül. Nincs arányban,
mennyivel rosszabb nem tudni valamit, mint nem tanulni s kitenni
magunkat annak, hogy nem értjük ezt a gyönyörű világot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése