2013. március 29., péntek

Tumblr_mkfyfg24st1rmqoaeo1_500_large

Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád.


Mikor szeretünk valakit, bár hosszú éveken át szerettük, úgy ellustulunk, azt gondoljuk, a másik úgy is tudja. Úgyhogy nem mondjuk annyiszor, nem mutatjuk annyira. De mikor tudjuk, hogy elveszítjük, hiába mondanánk, nem lesz aki hallja.



Az Élet minden egyes pillanatban csak azt bizonyítja, hogy tényleg mindenki akkor van ott az életedben, amikor ott kell lennie - se előbb, se később. Minden mondat akkor érkezik, amikor érkeznie kell, és minden kapcsolat szikrája ott és akkor villan fel, amikor megérett arra.


Nem bántam meg semmit. Nem úgy éltem volna az életemet azon az úton, ahogy tettem, ha közben azon aggodalmaskodok, hogy az emberek mit fognak mondani.

Várunk a szerelemre. Elképzeljük az első csókunkat, az első szexet, az első "szeretlek"-et, de sosem képzeljük el az első csalódást. Talán azért, mert még elképzelni is túl fájdalmas. De ha úgy vesszük, igazán a szerelem fájdalma változtat meg minket.


Kell a tükör... Hogy lásd magad. Mert gondolhatsz magadról bármit, hiheted magad szépnek, csúnyának, amíg nem állsz szembe a tükörrel, nem fogod tudni, mi az igazság. És hiheted magad jónak vagy rossznak, okosnak vagy butának, ezt sem tudod eldönteni, amíg nem nézel a tükörbe. A tükörbe, aki őszintén figyel rád, és elmondja, mit lát. Aki nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem azt, amit lát. Amit érez. És ha hiszel neki, ha bízol benne, akkor tudod meg valójában, milyen vagy... tőle. A Másiktól. A lélektükörtől.


A férfiak azért imádkoztak, hogy ellen tudjanak állni a kísértésnek. Az asszonyok jobb férfiakért.


Hiányzik valaki, aki megölelne, aki melletted lenne. Ezért kell nyugton maradni. Nem nagyon akarni, nem hagyni, hogy az érzelmeid uralkodjanak el rajtad, hanem egyszerűen csak próbálni megmaradni egy normális szinten, olyanon, ahol nem határozza meg a napodat egyetlen személy jelenléte. Szeresd, ha érzed, de legyenek feltartásaid az elején, mert van, hogy a saját érzéseid csak a szeretethiány kivetülései, és nem is valósak. Ha egy hónap után is érzed, azzal már számolhatsz, de ne higgy a fellángolásoknak. Tudd, hogy melyik az igaz, és a nem valódi.


Van egy híd... Egy olyan híd, amelyhez nem kell kő, nem kell beton, nem kell építőmunkás. Mégis, szilárdabb, erősebb bármilyen emberkéz alkotta hídnál. Nincs állandó helye, mindig ott keletkezik, ahol szükség van rá. Ott keletkezik, ahol két ember találkozik. Két ember, aki szereti egymást, akinek szüksége van egymásra. Mert ez a híd mosolyból épül. Ott és akkor. A mosolyhíd.


A bizalom törékeny jószág, és csak a bolond bízik meg bárkiben vakon. És csak egy még nagyobb bolond próbálja meg összeragasztani, amikor az szilánkokra tört.


Ne hagyd, hogy a félelmed visszatartson az álmaid megvalósításától. Tekints úgy a félelmedre, mint valami füstérzékelőre. Figyelj oda rá, ha megszólal, nézz körül, hogy valós veszély fenyeget-e, vagy csak megszólalt a riasztó. Ha nincs igazi vészhelyzet, felejtsd el a félelmed és éld tovább az életed.


Lebeszélnélek a szeretetről, ha nyerni, érvényesülni és meggazdagodni akarsz ebben a világban, de ha az életed értelmét keresed, szíved boldogságát és halhatatlan örömét, ha azt az egyet keresed, amiért az embernek érdemes élni: akkor tanulj meg szeretni. Akkor is, ha lemaradsz. Akkor is, ha vesztes maradsz. Akkor is, ha nem szeretnek.


Ha egyben vagy, és tökéletesen tisztában azzal, hogy ki vagy - és mit képviselsz, egyetlen rosszindulatú bejegyzés sem tud letörni. De addig hosszú az út. Rohadt sok pofonnal, lenézéssel tűzdelve vár rád, de ha végigmész rajta, onnantól verhetetlen leszel.


Találkoztál már valaha sikeres, kiteljesedett, boldog emberrel, aki ugyanakkor pesszimista? Én nem. Ez azért van, mert az optimizmus erővel ruház fel, és irányítja az érzelmeidet. A pesszimizmus meggyengíti az akaratodat, és elősegíti, hogy az aktuális hangulatod befolyásolja a cselekedeteidet. Optimista szemlélettel viszont a hozzáállásodat irányíthatod, hogy a legjobbat tudd kihozni a kétségbeejtő helyzetekből. Ezt nevezik "átírásnak", mert míg néha a körülményeket nem tudod befolyásolni, azon igenis képes vagy változtatni, hogyan tekints a dolgokra.

Címkék: , ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal