Várunk a szerelemre. Elképzeljük az első csókunkat, az első szexet, az első "szeretlek"-et, de sosem képzeljük el az első csalódást. Talán azért, mert még elképzelni is túl fájdalmas. De ha úgy vesszük, igazán a szerelem fájdalma változtat meg minket.
Egyszer majd megtanulod, rájössz, hogy ne akard mindenkire ráhúzni a szeretetedet. Nem kell az mindenkinek. Érezni fogod, hogy ki érdemli meg, és ki az, akinek szüksége is van rá. Tanuld meg nem osztogatni feleslegesen - egyébként is. Kinek van arra energiája?
Hiányzik valaki, aki megölelne, aki melletted lenne. Ezért kell nyugton maradni. Nem nagyon akarni, nem hagyni, hogy az érzelmeid uralkodjanak el rajtad, hanem egyszerűen csak próbálni megmaradni egy normális szinten, olyanon, ahol nem határozza meg a napodat egyetlen személy jelenléte. Szeresd, ha érzed, de legyenek feltartásaid az elején, mert van, hogy a saját érzéseid csak a szeretethiány kivetülései, és nem is valósak. Ha egy hónap után is érzed, azzal már számolhatsz, de ne higgy a fellángolásoknak. Tudd, hogy melyik az igaz, és a nem valódi.
Mélyen a szemembe néz, és egy pillanatra megszűnik körülöttünk a világ - csak mi ketten létezünk. Annyira szeretnék a karjába ugrani és feloldódni az ölelésében, hogy komolyan elgondolkodom azon, vajon orvosilag igazolható-e ilyen szántű vonzódás egy másik emberi lényhez.
A férfiak azért imádkoztak, hogy ellen tudjanak állni a kísértésnek. Az asszonyok jobb férfiakért.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése