DIY / DO IT YOURSELF / AUTUMN / ŐSZI WHATCANIDO / HALLOWEEN

A szem a lélek tükre, és visszatükröz mindent, ami rejtve van. De a belülről fakadó ragyogáson kívül más szerepe is van a szemnek: kifelé is tükörként működik. Azt is visszatükrözi, aki belenéz.

Öröm. Ez a Mindenható egyik legfontosabb áldása. Ha vidámak vagyunk, az azt jelzi, hogy jó úton járunk.

Az álmodozás felvidít, mert tudjuk, hogy többre vagyunk képesek, mint amennyit megteszünk. Az álmodozás kockázatmentes. Csak az a veszélyes, ha valóra akarjuk váltani az álmainkat.

Ne járj se gyorsabban, se lassabban, mint a lelked. Mert lépésenként tanítja meg, miben vagy hasznos. Lehet, hogy részt veszel egy nagy csatában, amely segít megváltoztatni a történelem menetét. De az is lehet, hogy csak rámosolyogsz valakire, aki éppen az utadba vetődik.

Isten szemében semmi sem haszontalan ezen a világon. Még a fáról lehulló falevél sem, vagy az elhullajtott hajszál, vagy az eltaposott rovar, ami útban volt. Minden létnek van értelme.

Magányukban az emberek felfedezik a szerelmet, amely különben talán észrevétlenül érkezett volna. Magányukban megértik és képesek tisztelni a szerelmet, amely véget ért. Magányukban el tudják dönteni, hogy érdemes-e küzdeni azért, hogy visszatérjen, vagy hagyni kell, hogy mindenki menjen a maga útjára. Magányukban megtanulják, hogy nemet mondani nem feltétlenül szívtelenség, igent mondani pedig nem feltétlenül erény.

Ha felfedezzük, kik vagyunk valójában, kénytelenek vagyunk elfogadni azt is, hogy sokkal tovább mehetünk a megszokottnál. És ez megrémiszt. Jobb, ha nem kockáztatunk túl sokat, hiszen mindig hivatkozhatunk arra, hogy "azért nem tettem meg, amit kellett volna, mert nem hagyták". Ez így kényelmesebb. Biztonságosabb. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy lemondunk a saját életünkről.

Az érzelem ajtókat nyit, a logika viszont ajtókat zár.

A mélységes butaságban van valami szédítő és örvényszerűen vonzó, mint az enyészetben. A vákuum vonzóereje.

Nincs olyan, hogy "a megfelelő ember", amennyiben ezzel arra gondol, hogy létezik olyan férfi, aki képes bennem romantikus szerelmet ébreszteni. A házasságban hiszek (...), de nem úgy, hogy az egy delíriumos állapot eredménye. Ésszerű partneri kapcsolatnak tekintem két barát között, akik jól ismerik egymást, és bizalommal vannak egymás iránt. A házasság egyetlen helyes megközelítése, ha rájövünk, hogy nincs borzongás, nincs románc, s keressünk valakit, aki elég kedves, helyes és szórakoztató, tele van életkedvvel és hajlandó áldozatot hozni azért, hogy a másikat boldoggá tegye.

Utálom a szerelemről való állandó polémiát, mintha az valami olyan csodálatos dolog volna, amely többet ér, mint minden más dolog az életben együttvéve. Minden könyv, amit az ember elolvas, s minden dal, amit hall, a szerelemről szól. Olyan ez, mintha az emberek részei volnának egy nagy összeesküvésnek, amely azt célozza, hogy hitessék el magukkal, hogy karnyújtásnyira tőlük van valami csodálatos, mely az övék lehet, ha erősen próbálkoznak. Addig hipnotizálják magukat, hogy végül már nem is tudnak másra gondolni, közben pedig elmulasztják az élet nyújtotta egyéb nagyszerű lehetőségeket.

Hol fellép a rendtartás, fellép a név;

s mert már fellépett a név, 

ismerni kell a határokat

s így elkerülni a csapásokat.

Mert hiszen a szeretet éppen azt jelenti, hogy rá van szükséged, a másikra, akinek jót, szépet, kedveset akarsz adni, mindent, amit fontosnak tartasz, amiről tudod, hogy az ő lelkét építi, szépíti, amitől valamilyen édes érzés járja át. És egészen nyilvánvaló, hogy csak ő fontos számodra, senki más.

Hasztalan mondogatja magának az ember, hogy mindig harcolnia kellene a hiúsága ellen. Minduntalan meglepődik, mennyire nagyra tartja magát és munkáját, mennyire érzékeny, sőt túl érzékeny a hírnevére. Mindig meghökkent, hogy a lelkemen ejtett legkisebb karcolás is mennyire tud fájni.

A színészek semmivel se rosszabbak a többi embernél. Csak pechjük van, hogy botlásaik nyilvánosak, és nem merülnek feledésbe.