2013. május 20., hétfő

Large

Manipulálunk, szomjazunk a hatalomra, irányítunk, büntetünk, de a tetteinket egyetlen mélyen ülő dolog határozza meg. (...) Magányosak vagyunk.


Figyeljen, egy módon mérheti a fejlődést, mint orvos, sőt mint ember is: hogy nem ismétli meg ugyanazt a hibát többször.


Gandhi mondta egyszer, hogy bármit csinálsz az életedben, jelentéktelen lesz, mégis nagyon fontos, hogy megtedd. Soha nem tudhatod, hogy mi az élet igazi értelme, nem is kell tudnod, csak tudd, hogy van valami értelme az életednek. Minden életnek van értelme. Akár száz évig tart, akár száz másodpercig. Minden életnek. És minden halál a maga módján megváltoztatja a világot. Gandhi tudta. Tudta, hogy az ő élete jelent valamit valakinek, valahol, valahogyan. Azt is tudta, olyan bizonyossággal, amit soha nem is tudhatott, hogy amit tud... tudta, hogy az életet sokkal fontosabb lenne élvezni, mint az értelmén gondolkodni.

Hogyha van lelkünk, az a szerelmünkből van, amit nem halványít az idő és nem tép szét a halál.


A hatalmasok reménye nem mindig válik valóvá. Sokszor ellenségeskedést szül ott, ahol a legnagyobb változást remélik.


Nem tudom, hogy melyik a rosszabb: ha tudatlanul, de boldogan élsz, vagy ha azzá válsz, aki lenni akartál, de közben magadra maradsz.

Könnyen hozzászoksz, hogy az légy, akinek mások látnak.


Ahhoz, hogy megismerj valakit, sétálj a cipőjében egy mérföldet!


Akik nem tanulnak a múltból, azok folyton csak ismételgetik.


Én mindig csak valakinek a lánya voltam vagy felesége. Mindig csak valaki másnak a valakije. Sosem voltam egyszerűen csak Én.


Azt mondják, a sorsnak remek humorérzéke van, és néha álmaink valóra válása rémálomnak tűnhet.


Mielőtt az ember felfedezte az űrt, a holdat és a bolygókat, azt hitte, hogy a mennyország hatalmas istenek otthona és területe, akiknek hatalma nem csak az égboltra terjed ki, hanem az ember földi sorsára is, hogy a hatalmas háborúzó istenségek panteonjában keresendő az emberi élet, múlt és jövő oka. Az isteneknek emlékműveket emeltek a földön és a mennyekben, de az ember új istenségre és vallásokra cserélte a régieket, amelyek nem kínáltak biztosabb válaszokat, mint a görög, római vagy egyiptomi őseink által imádott istenek, és mi kiválasztottuk hatalmas és jóindulatú isteneinket és bizonyosságot találtunk a tudományokban. Mind hiszünk és várunk egy jelre, egy felfedezésre. Szemünket az ég felé fordítjuk és készen állunk arra, hogy elfogadjuk a hihetetlent, hogy megtaláljuk sorsunkat a csillagokban. De hogyan nézzünk, hogy lássunk is? Régi vagy új szemmel?


Ki kell úsznunk a komfortzónánkból, hogy egy hullám megváltoztassa az életünket.


A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.


Reggelig maradnék, mert rendes akarnék lenni és a számodat is elkérném, de aztán a kocsiban első dolgom lenne kidobni az ablakon és két hétig keresnéd magadban a hibát, ami nem lenne jó, mert a hiba az bennem van.


Címkék: , ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal