II. Blogverseny

 

Nézzünk szembe a ténnyel: sosem tudni, mi jár a másik fejében, amikor rád néz, amikor meghív egy italra és elkéri a telefonszámodat. Miért nem hív vissza? Miért tagadtatja le magát? Miért tűnt úgy, hogy akar, és most miért nem akar? 

A nők tévelyegnek, a férfiak botladoznak: az élet nem más, mint a be nem teljesedő kapcsolatok, a félbehagyott, elbénázott, észre sem vett lehetőségek sora.

Csak az veszít, aki feladja. A többiek mind győztesek.

Az igazi élet első szabálya... tedd meg azt, amitől a legjobban félsz.

Ő az első szerelmed. Én az utolsó szándékozom lenni, bármeddig is kell várnom.

Ha valakihez túl erősen ragaszkodsz, attól még nem fog szeretni.

Mindaddig, amíg nem jön valaki, aki értelmet ad neki, a Szerelem csak egy szó.

A viszonzatlan szerelem mindig magában hordozza a reményt, hogy egy napon viszonzásra lel.

Senki nem tudja, mit hoz a holnap, mert minden napnak elég a maga történése, legyen az rossz vagy jó.

Csináld úgy, hogy azzá válj, ami boldoggá tesz. Ideje lenne kitörölni a kliséket, miszerint szenvednünk kell, és naponta darabokra törni. A fenéket. Igen, kapunk pofonokat, elesünk a lépcsőn, de soha nem az számít, hogy mekkorát koppanunk, hanem az, hogy hiszünk-e magunkban annyira, hogy újra meg újra felálljunk, és akár véres, remegő térdekkel, de megtegyünk még egy lépést. Csak ez számít. A sebek begyógyulnak. Látni fogják, hogy ott vannak, és segítenek - csak fogadd el.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy a fontos szavakat a szívünkbe rejtsük. Mint például azt a szót: "szeretlek". De ne várjuk el cserébe, hogy mi is ugyanezt halljuk. Azért szeressünk, mert szeretnünk kell. Másképp az élet elveszti értelmét, és a nap sem ragyog többé.

Miért szeretjük a szomorú történeteket? Miért sírunk néha színházban, moziban? Mert élvezzük, hogy ami szép: elmúlik. Az élet nagy pillanataiban van valami megható, a legnagyobbakban pedig megrendítő. Ne fojtsd el magadban a szomorúságot, és ne szégyelld a könnyeidet, mert azok a legemberibbek bennünk.

Azt mondják, hogy a legnagyobb hiba bármit feladni, hogy a legnagyobb erő a kitartó próbálkozáshoz kell. Ne add fel a reményt, hogy minden jobbra fordul. Sose feledd, mennyi mindent megoldottál már. Igyekezz helyesen ítélni, harcolj lankadatlanul. Mert ha lemegy a nap, nem marad egyéb, mint a meggyőződés, hogy te mindent megtettél. És amikor a nap holnap újra felkel, folytatni fogod.

Életed célja az, amit annak hiszel. Küldetésedet te szabod ki saját magadnak. Életed pedig az lesz, amivé teszed, és soha, senkinek nem lesz joga ítélkezni feletted.

S tudom, bár elváltunk örökre, 

És hozzád többé nincs jogom: 

Ki nem szakítalak szívemből, 

S emléked` áldom és nem átkozom.

Mától a tiéd vagyok, mert te az enyém lettél. Jogod van az életemhez, ahogy nekem jogom van a tiédhez! Óvjuk egymást: Te engem, én Téged! Ha kell, a fegyvered leszek, ha kell, a takaród, és majd bölcsőd a sírodban, mert ezt a világot együtt hagyjuk el. Neked adom a lelkemet, mert már érzem benne a tiédet. Ameddig erővel bírom, magam mellett akarlak!